Magyarázatok - 1. rész

BETHLEN A VILÁG ELLEN

1945. márc. 1. A nép ma már azzal is elégedett, ha egy órán át szépen szólnak hozzá. A Führer utasított, hogy jelentessünk meg a német sajtóban egy hosszabb cikket a pun háborúról - írja dr. Göbbels naplójában. Természetesen a második pun háborúról van szó, amikor Hannibal Róma előtt állt elefántjaival, de végül a rómaiak kerekedtek felül. Az ezer évesnek hirdetett Harmadik Birodalom utolsó heteiben mindez minden bizonnyal nagyon megnyugtatóan hatott.

Rám viszont egyáltalán nem hat megnyugtatóan ahogy politikusaink a múlt dolgairól beszélnek. A tényekkel hellyel-közel akár még tisztában is vannak, de az értelmezéssel rendszerint baj van. Gyakran nem egyszerűen politikai céljaiknak rendelnek alá összefüggéseikből kiragadott eseményeket, hanem vágyaiknak is, akár odáig menően - mint például Horthy estében - hogy egyszerűen nem hajlandóak tudomást venni a valóságról. S mivel a múlt határozza meg a jelent, annak téves, hazug értelmezése csak újabb tévutakra, zsákutcába vezethet.

De szerencsére itt van Boross Péter. A bölcs. Az emelkedett. Aki nem süpped bele a hétköznapok mocsarába. Történelmi távlatokban gondolkodik. A múltat összeköti a jelennel, irányt mutat, és azt meglepő kijelentést teszi, ha támogatjuk Orbán politikáját, akkor, mint egykor a Kelet-Római Birodalom, 1000 évvel túl fogjuk élni az nyugat bukását.

De előbb azzal kezdi, hogy "a mostani szavazást Bethlen István kormányalakításához hasonlítanám. Akkor a kormányképes jobboldal összefogott, egységes lett, majd talpra állította az országot a szörnyű trianoni trauma után."

gróf Bethlen István 1921-ben az első sikertelen királypuccs után lett az ország miniszterelnöke. Terveihez csak a szilárd parlamenti többség és egy erős kormánypárt hiányzott. Koalíciós kormányát a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja és az önmagában is parlamenti többséggel rendelkező Kisgazdapárt, valamint a két pártból kilépett disszidensek támogatták. Minthogy mindkét szervezet pártok, párttöredékek egyesüléséből alakult, természetesen bizonyos kérdésekben egymással szemben álló frakciókra oszlottak. A két legfontosabb belpolitikai kérdés a földreform mértéke és mikéntje, valamint a királykérdés, az, hogy IV. Károly uralkodója-e még az országnak, vagy sem. Nem az, volt a Kisgazdapárt válasza. De az, mondta erre a KNEP többsége. A disszidensek pedig mindenről azt gondolták, amit Bethlen mondott. Belőlük kívánt a miniszterelnök egységes kormánypártot kovácsolni.

Először azt gondolta, hogy ő és elvbarátai belépnek a KNEP-be, és létrehoznak egy egységes pártot. Tárgyalások is folytak erről, csakhogy közben a király másodszor is megpróbálta visszavenni királyságát. A kísérlet kudarca közben számos királyt aktívan támogató KNEP vezért letartóztattak. S miután az országgyűlés kimondta a trónfosztást a KNEP hallani sem akart többé semmiféle Bethlent támogató egységes pártról.

A kisgazdák sem. A fő akadály a párt vezére volt. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter határozottan visszautasította egyesülésre vonatkozó ajánlatait. Aztán egy szép napon, pártja önállóságát és növekedési potenciálját hangsúlyozó kalocsai beszéde után harmadnapra, miniszterelnöki utasításra letartóztatták titkárát, Esküdt Lajost, aki kiviteli engedélyeket árult.

A nyomozás során Nagyatádi vejét is őrizetbe vették. A minisztériumban pedig vizsgálatot rendeltek el, ami majdnem mindent rendben talált. A jelentés megállapította, hogy a gyanúja sem merült fel annak, hogy illegális sápot szedett volna Esküdt, akinek senki nem volt a segítségére, egyedül csinált mindent, de nem tudni hogyan, mert az engedélyek nem hamisak, és valamennyin a miniszter aláírása szerepel.

Az eredményes vizsgálat lefolytatója miniszteri tárcát kapott, Bethlen és a disszidensek pedig 1922 februárban beléptek a Kisgazdapártba, azzal létre is jött az óhajtott Egységes Párt. Vezére Bethlen, elnöke Nagyatádi Szabó, ügyvezető alelnöke Gömbös Gyula. A miniszterelnöknek már csak a párt és a nemzetgyűlés képviselőit kellett lecserélnie.

Két hét volt hátra a parlament mandátumának lejártáig. Épp az elég későn beterjesztett új választójogi törvényjavaslatról folyt a vita. A többség ragaszkodott az érvényben lévő általános és titkos választójoghoz. Az utolsó napon a nemzetgyűlés elnöke még a parlament óráit is megállíttatta, hogy legyen idő a megegyezésre, amire nem került sor, mert valaki az idő kerekét készült visszaforgatni. Másnap Bethlen kérésére Horthy feloszlatta a parlamentet, majd az érvényben lévő választójogi törvényt a miniszterelnök rendelettel alkotmányellenesen felülírta, egy kinevezett bizottság szerint teljesen jogszerűen.

Az új választójog szűkítette a választók számát, illetve 10 város és a főváros környéki falvak kivételével visszaállította a feudál-demokrata nyílt szavazást. Működése: a belügyminiszter értekezletre hívja a főispánokat, megkapják a listát, hol, kit kell megválasztatni. A főispánok leutaznak megyéjükbe, a névsort átadják az alispánoknak, ők a főszolgabíróknak, azok a szolgabíróknak, akik az ígéretek és az etetés-itatás ellenére vonakodó választók meggyőzése érdekében a közigazgatás olyan eszközeit vetik be, mint: zaklatás, fenyegetés, verés, elzárás. Az államtól függő egzisztenciák estében elég volt egy beszélgetés során megemlíteni, hogy milyen jó annak, akinek ezekben a nehéz időkben biztos állása van, amire egyetlen biztosíték az Egységes Párt győzelme. Az uradalmi cselédek meg úgy szavaztak, ahogy a gazda elrendelte. És szavazni a törvény szerint kötelező volt. Úgyhogy az ellenzéki képviselőjelöltek akadályozása felesleges volt, viszont nem maradt el. Módozatainak pedig csak a fantázia szabhatott határt. A Bethlen embereivel felhígított Kisgazdapárt tarolt, csak éppen a kisgazda képviselők száma csökkent számottevően. Mindez, ahogy a miniszterelnök úr olyan szépen megmondotta, az intelligencia vezető szerepének biztosítása végett történt.

És amint meglett az új választójog, óvadék fejében Esküdt Lajos is szabadlábra került. Nem tudni, ki fizette. Állítólag Bethlen tétette le számára.

És akkor ez a kormányképes, összefogott, és egységes jobboldal "talpra állította az országot a szörnyű trianoni trauma után."

A háború után a gazdaságot a bérből és fizetésből élők rovására mesterségesen felpörgetett inflációval élesztették újjá. A pénzügyi stabilitást külső erőforrásokra alapozva teremtették meg, mert nem tetszett nekik az egyszeri és mindenkire egyformán kötelező vagyonváltság gondolata. Hitelt nagy nehezen 1924-re sikerült szerezni a legrosszabb feltételek mellett. 1927-re lett stabil pénz. De annyira kölcsönből fedeztek mindent, hogy mi lettünk Kelet-Európa legeladósodottabb országa. Viszont a hitelek mindössze 20%-át fordították termelő beruházásokra. 15% ment az oktatás, egészségügy és infrastruktúra fejlesztésére, a többi meg fogyasztásra, illetve egyre több korábbi kölcsönök törlesztésére. És az évtized végén már kizárólag törlesztésekre vettünk fel hiteleket. Aztán az is kevésnek bizonyult. Aztán összeomlott a világgazdaság. Egyre rosszabb feltételek mellett kaptunk kölcsön, aztán már sehogy sem. És a hárommillió koldus országa 1931 végére fizetésképtelenné vált.

"Ez a "keresztény, nemzeti" politika spanyolfallal takarta el az igazi szociális problémák távlatát, s a valóságban arra volt csak jó, hogy egy mélyen műveletlen, kapzsi, erkölcstelen vezető réteg, tudás és tehetség nélkül kivételezettséget követeljen a maga és pereputtya számára a társadalomtól. A "keresztény, nemzeti" gondolkozás jegyében szakértelem és lelkiismeret nélkül akartak vagyonosodni, rangoskodni, és uralkodni. (...) A nemzet nagy eszméjét úgy forgatták, mint egy fütyköst; mindenkit tarkón sújtottak vele, aki másképpen mert a nemzet jövőjéről vélekedni, mint ők. (...) Ez volt a "jobboldaliság": mesterséges és erőszakos jogcím arra, hogy valaki rátermettség nélkül érvényesüljön és többlethez jusson" - írja Horthy huszonöt évéről naplójában Márai Sándor.

Köszönet Boross Péternek! Nagyon jó példát hozott fel. Ugyanitt tartunk ma. Akkor ez az irány nagyon rövid időn belül katasztrófába vitte az országot.

*

Mivel a bethleni rész egy kicsit túl hosszúra sikerült Kelet Rómáról és a bizánci útról majd legközelebb. Egyébként gróf Bethlen utolsó útja is oda vezetett. Aki soha nem gondolta volna, hogy földi pályafutása egy Moszkva környéki jeltelen sírban fog végetérni. Kivéve persze ha holttestét elégették a börtön kazánjában, hamvait meg szétszórták valahol.