de a lényeg

Lehoczki István karikatúrája
Magyarország politikai évkönyve 1988

Egészen pontosan 70 éve akadt egy vő, Tildy Zoltán köztársasági elnök veje, aki legnagyobb megdöbbenésére 29 évesen hirtelen az akasztófa alatt találta magát. Mikor egy barátja korábban figyelmeztette, hogy ügyeiről széltében-hosszában beszélnek Pesten, egy kézlegyintéssel intézte el a dolgot:

- Ugyan kérlek, csak nem képzeled, hogy valaki hozzám mer nyúlni.

100 ÉV KATASZTRÓFA

Kis-Magyarország története
vezető politikusainak sorsában elmesélve

gróf Esterházy Móric (Majkpuszta, 1881. – Bécs, 1960. )
Miniszterelnök: 1917. június 15. – 1917. augusztus 23.

Márai Sándor 1946 tavaszán a bíróságon futott össze vele.

"Tanú vagyok Antal István háborús bűnperének tárgyalásán. Reggel kilenckor megyek a Népbíróság Markó utcai épületébe. Először járok az épületben, amelynek udvarán most minden héten, néha mindennap akasztanak. Esterházy Móric csaknem toprongyosan érkezik, gyűrött kalappal, térdnadrágban. Így is ő a legelegánsabb ember a városban. Mindene elveszett, Jávor Pálnál lakik, albérletben. Derűs és csendes úr ritka példánya. Szelíden mosolyog mikor figyelmeztetem, hogy ma még tanúk vagyunk, de holnap már vádlottak lehetünk. Kérlek - mondja - engem deportáltak a németek..."

A magyarok 1951-ben családjával és idős édesanyjával együtt a fővárosból a Nógrád megyei Hortra telepítik, ahol sírásóként dolgozik 1956-ig. A forradalom alatt lányával Bécsbe költözött unokaöccse egyik kastélyába. Az író nagyapja.

Az említett Antal István a német megszállás alatt öt hónapig igazságügy-miniszter. Halálra ítélték, aztán kegyelmet kapott. 1960-ban szabadult.

Nagy Ferenc (Bisse, 1903. – Virginia, USA, 1979. )
Miniszterelnök: 1946. február 4. – 1947. június 1.

A kisgazdapárti miniszterelnököt Svájcban töltött szabadsága alatt felhívják, hogy otthon óriási botrány van, mert belekeveredett valami összeesküvésbe. Kérik, jöjjön haza, tisztázza magát. Ugyanakkor többen tanácsolják neki, eszébe ne jusson hazamenni. A kommunisták és a szociáldemokraták tömegtüntetéseket szerveznek, s követelik, hogy vagy azonnal jöjjön haza, vagy mondjon le. A miniszterelnök-helyettes, Rákosi Mátyás azzal bíztatja, hogy jöjjön csak nyugodtan, a haja szála sem fog meggörbülni, a rendőrség majd megvédi a feldühödött tömeg támadásaitól. Viszont megígérik neki, ha aláírja lemondását, akkor kiviszik neki fiát, az öt éves Lacikát, plusz kap 300,000 svájci frankot. Lemondását a svájci-osztrák határon, Sztálintől ajándékba kapott autója sárhányóján írja alá.

Tildy Zoltán (Losonc, 1889. – Budapest, 1961.)
Miniszterelnök: 1945. november 15. – 1946. február 1.
Köztársasági elnök: 1946. február 1. – 1948. július 31.

Egy héttel veje, Chornoky Viktor kairói nagykövet letartóztatása után lemond. Chornokyt vagyonok külföldre menekítésével, útlevelek jogtalan kiadásával, illetve a köztársasági elnök és családjának szökésének előkészítésével vádolják.

... és akkor anyuka majd meglátogat minket Kairóban, aztán hirtelen súlyosan megbetegszik, és csak annyi a kívánsága, hogy még egyszer látni szeretné az apukát. Apuka Kairóba repül és emigráns kormányt alakít - volt a vő meg az anyós terve.

Chornokyra a követség első beosztottja volt ráállítva. Aki a nagykövet külföldi diplomatákkal és emigráns magyar politikusokkal folytatott levelezését annak háztartási alkalmazottjától, s egyben elhanyagolt szeretőjétől szerezte meg.

Hűtlenség, demokrácia megdöntésére irányuló bűncselekmény, közhivatali kötelességsértés és fizetési eszközökkel elkövetett bűntett miatt halálra ítélik.

"Az ország népe megnyugvással és helyesléssel fogadta a kemény és igazságos ítéletet, amellyel véget vetettek egy alacsonyrendű kalandor és politikai élősdi „káprázatos“ közszereplésének." Akiről az is kiderült, hogy "diákkorában ellopta egy osztálytársa kabátját, hogy virágcsokrot küldhessen egy úri család zsúrján a házikisasszonynak."

Az elvetemült Chornoky célja az volt, hogy „a népi demokratikus államrend helyett a magyar állam területén egy kapitalista gazdasági rendszerre alapuló polgári, liberális államhatalom és társadalom épüljön” - írta elrettentésként kivégzése másnapján a Szabad Nép.

Tildy lemondása után 1956 májusáig házi őrizetben. A Nagy Imre kormányában miniszterelnök-helyettes, amiért 1958-ban hat évet kap. 1959-ben betegségére való tekintettel elengedték.

Az a bizonyos első beosztott később ezt mondta az esetről: "Nagyon jellemzőnek tartom magamra, hogy mit kértem: sem nem ordót, sem nem állást - hanem lakást." Hogy kapott-e, nem tudom. De "a független és demokratikus Magyarország érdekeinek elősegítése és támogatása körül szerzett érdemeiért" a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét még volt főnöke kivégzésének évében megkapta. Később akadémikus is lett. Emlékiratait ezzel a címmel írta volna meg: "Szar idők - szar emberek". 

És akkor egy kis politikai gasztronómia

Szakasits Árpád (Budapest, 1888. – Budapest, 1965.)
Köztársasági elnök: 1948. augusztus 3. – 1949. augusztus 20.
Az új alkotmány életbe léptével 1950. április 24-ig az Elnöki Tanács Elnöke.

A szociáldemokrata politikus 1920-ban egy évet kapott egy 1919-es beszéde miatt. Aztán 1922-ben ezt írta az új, korlátozott választójog alapján frissen választott parlamentről:

" Jól kezdődik... Bethlen egységes pártja megmutatta igazi arculatát. (...) A reakciónak, a demagógiáinak, a sötét tudatlanságnak olyan zamatos vegyüléke ez a klerikális és feudális osztályparlament, amilyet még keveset produkáltak a híres magyar választások. Mind az a gyűlölet, amely ebben az ellenforradalmi többségben, ebben a pénzen, erőszakon, csendőrszuronyon föltáplált többségben él a munkásosztály ellen, a dolgozó emberek társadalma ellen, mind az az utálat, amely bennük a demokrácia ellen él, az mind kiömlött szennyesen..."

Amiért egy év három hónap járt.

Karrierje csúcsán nemcsak a köztársaságnak, hanem A Pártnak - a szociáldemokrata és a kommunista pártok 1948-as egyesülésével létrejövő Magyar Dolgozók Pártjának - is elnöke. Az új párt székháza a kommunisták addigi központja lett, ahová ő is beköltözött munkatársaival. Itt az volt a szokás, hogy a pártvezetők az irodájukban kapták az ebédet. Egy alkalommal Szakasitsnak ízlett a rétes, és repetát kért. Amikor Karola, a szakácsnő meghallotta ezt, kifakadt: Az apjuk faszát! Azért jöttek ide, hogy zabáljanak? Hogy elegyék a kaját az elvtársak elől?!

Hogy a pártelnök hányszor mert még repetát kérni, azt nem tudom. De annyi bizonyos, hogy Rákosi lakásán vacsora közben tartóztatták le 1950 áprilisában.

Háborús bűntett, kémkedés, a demokratikus államrend megdöntésének kísérlete, és egyéb népellenes bűnök miatt tévedésből életfogytiglani börtönre ítélték. Az eredetileg neki szánt halálbüntetést a fővárosi pártbizottság elnöke, Marosán György kapta, aki korábban pék és könnyűipari miniszter is volt. Néhány hét siralomház után végül kegyelmet kapott. 1956 tavaszán szabadultak. Marosán a Minisztertanács elnökhelyettese lett. Ő volt az első, aki októberben lövetni akart.

Később, mikor a gulyáskommunisták szóvá tették, hogy mennek össze a dolgok, a kritikát híres mondásával hárította

- Elvtársak, nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy.

Szakasits, Dobi István, Rákosi, Gerő Ernő és Marosán

*

SANYARÚ SORSÚ MAGYAR ÁLLAMFÉRFIAK MÉG

Az író minket kért meg levele közlésére, melyet dr. Ötvösön keresztül jutatott el hozzánk.

Tisztelt dr. Semmilyen Zsolt!

Talán a legnagyobb meglepetésem ez évekből, hogy megtudtam: Magyarország nem keresztény ország. Ez az ország, mely fennen hirdette, hogy ezer éven át "védte a keresztény műveltséget" a barbár Kelettel szemben, igazán nem lett soha kereszténnyé. Szűz Mária országa lényegében kevéssé keresztény, mint a kopt Abesszínia. Természetesen vannak itt keresztény felekezetek, és vannak hithű keresztények is. De a nemzet egésze, nemzeti életének legmélyebb reflexeiben nem keresztény, úgy, mint ahogy egy svéd, dán, finn, angol, francia vagy olasz "keresztény".

A kereszténység két alaptételre épül fel: "Szeresd felebarátod, mint tenmagad" és: "Az én országom nem e világból való." A magyarság ezt a két tételt soha nem tudta igazán szívével megtanulni. Egy dán sem szereti minduntalan és folytonosan felebarátait, mert az emberek undokak; de keresztény országok lakossága a döntő pillanatokban többségében valahogyan keresztényien viselkedik, tehát az emberi szolidaritás, a humánum, a részvét szellemében cselekszik, mint az elmúlt évek nehéz vizsgái megmutatták.

Magyarország a legnehezebb kérdésekben és órákban nem viselkedett keresztényien, önmagával szemben sem, másokkal szemben sem. Nem, akármilyen harsányan bizonygatták is a magyar kereszténységet a különböző társadalmi és felekezeti kurzusok, a magyar társadalommal nem "történt meg" az elmúlt ezer évben az, hogy kereszténnyé legyen, ahogyan ez megtörtént a Nyugat népeivel. Pogány és barbár nép maradtunk.

A kereszténység igen nagy erő. Talán az egyetlen kivezető erő ebből az anarchikus zűrzavarból, amelybe a világ süllyedni látszik. De féltem a kereszténységet az Egyháztól. És féltem a papoktól. Két kereszténységről beszélünk, az Egyház, a papok, és mi, másféle keresztények, akik az egyház és a papok szemében valószínűleg pogányok és eretnekek vagyunk. Én csak olyan kereszténységben hiszek, mely tagadja a nemzeti és a földi hatalmat. Az Egyház és a papok akarják a földi hatalmat; s ezért lehet "sikerük", de igazából erőtlenek.

És ha továbbra is papi iskolára bízzák az ifjúság nevelését, akkor a demokrácia elvesztette minden fejlődési lehetőségét. A szellemi vezetők nagy feladata lenne, hogy a politikától, s mindenféle dogmatizmustól, felekezeti monomániától függetlenül kereszténységre tanítsák ezt a nemzetet, igazi keresztényt neveljenek belőle, miután - ezer év előtt - már megkeresztelték. Egy vallási pátosztól mentes kereszténységre gondolok, tehát a valóságosra. Egy északi vagy nyugati ember rögtön megértené, mire gondolok - a magyar még sokáig képtelen erre. S nem csak a felebaráti szeretet parancsát, nem: a másik nagy keresztény törvényt sem érti. "Az én országom nem e világból való" elképzelhetetlen számára. Csak abban hisz, amit megfoghat, kapzsin, zsugorian, pogányul.

Summa summarum, nem akarok "keresztény demokráciát", melyről bizonyosan tudom, hogy rövidesen nem lenne keresztény, sem demokrata. 

Üdvözlettel,

Márai Sándor

Mi magyarok nagyon büszkék vagyunk történelmünkre. De mivel nem ismerjük, tanulni sem tudunk belőle. Pedig ismerete fontos lenne, hogy ne kövessük el megint ugyanazokat a hibákat. Nemrég Lezsák Sándor és Boross Péter alakította saját elképzeléseihez a múlt történésit. Tegnap az Überführer ebben a mondatban foglalta össze a magyar történelem lényegét:

"Sohasem ment könnyen, de a végén mégis mindig mi győztünk."

Mert "végül csak hazaküldtük a szultánt a janicsárjaival."

Hazaküldtük?
Na mi aztán nem.
Sőt! Mi hívtuk be őket a nyugat ellen.

Az úgy kezdődött, hogy volt egy profi hadseregünk, a Fekete Sereg, de azt Mátyás halála után az ország nagyjai feloszlatták, mert túl drágának találták. Helyette azt találták ki, hogy olyan királyt választanak, akinek másik országa is van, annak segítségével majd megvédjük magunkat a töröktől. Ulászló cseh királyt választották, miközben gondosan kisajátították az állami jövedelmeket, egymással marakodtak, és elhanyagolták az ország védelmét. Jött a Mohácsi vész, ami után a törökök még hazamentek. Viszont odaveszett Ulászló fia, Lajos király.

Két jelölt volt. Az egyik, a nyugat leghatalmasabb fejedelmének, V. Károly Német-római császárnak testvére, Ferdinánd cseh király és osztrák főherceg, aki egyébként egy családi szerződés értelmében örökölte a magyar trónt. A másik, a nemzeti párt jelöltje, Szapolyai János erdélyi vajda, az ország leggazdagabb főura, aki lekéste a mohácsi csatát. Aztán érintetlen seregével végignézte a törökök garázdálkodását. Majd kivonulásuk után elfoglalta Budát, Esztergomot és Székesfehérvárt, ahol egy olyan országgyűléssel, melynek nem volt rá felhatalmazása, királlyá választatta magát. Az egy hónapra rá törvényesen összehívott királyválasztó országgyűlés viszont Ferdinándra szavazott. A polgárháborúban gyengébbnek bizonyuló Szapolyai a szultántól kért segítséget. És a törökök nagyon rendesek voltak. 150 éven át segítettek. Ennek a segítségnek végül egy nagy európai török ellenes koalíció vetett véget.

Aztán "hazaküldtük a Habsburg-császárt a labancaival."

Kicsoda?
Mert Rákóczi nem küldte. Kossuth nem küldte. Deák pláne nem küldte. Se Andrássy, se Tisza pláne nem. Akkor az őszirózsás forradalom? A Nemzeti Tanács? Vagy Károlyi Mihály, akivel elvitették a Trianon balhét? De ha ők sem, akkor ki? Ki küldte haza a labancokat? De talán ez nem is olyan fontos, ha egyszer megint mi győztünk.

Aztán hazaküldtük még "a szovjeteket az elvtársaikkal".

Szép győzelem volt ez is. Korábban koldulni jártunk hozzájuk, aztán mikor már ők sem tudtak adni, mi csődbe mentünk, ők kivonultak.

És "most hazaküldjük Gyuri bácsit is a hálózatával egyetemben."

Uram, irgalmazz! Még egy ilyen orbáni győzelem, és végünk.

Petőfi Sándor Füstbe ment terv című versének korai töredéke egy frissen előkerült kéziratból!

Egész uton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

Dobri vécser máminko!

100 éve kezdődött annak az országnak a története amiben élünk. 

100 ÉV KATASZTRÓFA

vezető politikusaink sorsában elmesélve.

KIZÁRÓLAG LEGKIVÁLÓBB MAGYAR ÁLLAMFÉRFIAK!

Gömbös Gyula (Murga, 1886. – München, 1936.)
Miniszterelnök: 1932. október 1. – 1936. október 6.

Gömbös szobrát előbb bepiszkolták, aztán felrobbantották. Rossz szobor volt; szép nagy darab fehér márványból készült, melyet nemesebb célra lehetett volna felhasználni. Ez a szobor jelképezett mindent, ami Magyarországon az elmúlt 25 évben aljas volt, dagályos, kapzsi, hazugan sovén, lelkendezően és fenyegetően öntelt. A fiatal tisztek kik a durvaságot összetévesztették a fegyelemmel, a pökhendi közhivatalnokok, akik világnézeti melldöngetéssel pótolták mindazt, ami műveltségükből és jellemükből hiányzott, a zsákmányt szaglászó, kereszténységet kiáruló kispolgárság: mind e szoborból nyert önbizalmat – írta naplójában Márai Sándor 1944-ben.

Az önmagát tábornokká előléptető százados egy bajorországi klinikán halt meg veseelégtelenségben. Betegségéből kifolyólag erős vizeletszagot árasztott.

Imrédy Béla (Budapest, 1891. – Budapest, 1946. )
Miniszterelnök: 1938. május 14. – 1939. február 16.

„Magyar földön magyar életet akarunk élni. Ősi magyar földön új magyar életet. Nem azért állok most itt, hogy mint a kormánynak a feje, kormányprogramot adjak, hanem azért, hogy keressem és felmutassam a gyökeres jobboldali reformpolitika jegyében egyesítő nagy eszmei célkitűzéseket, ezzel elősegítsem ennek az új magyar életnek a megtalálását. Amint eleinket a legendás szarvas vezette új hazába, úgy induljunk a megvilágosító gondolat után, amely a mai új magyar életet jelenti. Magyar testvér, értsd és halljad, mit akarunk: új Magyarországot, nacionalista társadalmat, katonai szellemet, faji öntudatot, fajvédelmet, lelki reformot, tehát keresztény erkölcsöt, társadalmi reformot, tehát a szociális igazság országépítését". Szóval "forradalmat csinálunk, de csodás forradalmat, amelyet a történelemben példaként fognak emlegetni, mint a huszadik század nagy magyar csodáját."

1945 tavaszán Ausztriába menekült. Amerikaiak elfogták, Magyarországra szállították. 1946. november 23-án a népbíróság első fokon kötél, másodfokon golyó általi halálra ítélte. Mint mondta, későn látta be, hogy meg kellett volna maradnia a bankszakmában.

gróf Teleki Pál (Budapest, 1879. – Budapest, 1941. április 3.)
Miniszterelnök: 1920. július 19. – 1921. április 14.
1939. február 16. – 1941. április 3.

Április 1-én a Legfelsőbb Honvédelmi tanács ülésén „bámulatosan világos okfejtéssel” elmagyarázza, miért fogjuk felrúgni a három és fél hónapja megkötött magyar–jugoszláv örökbéke és barátság szerződést. Aztán bizalmasan érdeklődik, mit szólna London, ha a németek oldalán részt vennénk Jugoszlávia feldarabolásában. Hadüzenettel járhat – jön a válasz. Eztán – mint aki egy kaszinóból sétál ki – főbe lőtte magát. Horthy Miklós kormányzónak írt búcsúlevelében a következő szavakkal jellemezte az ország vezetőinek morális állapotát: „Szószegők lettünk – gyávaságból… (...) A nemzet érzi és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! (...) Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.”

Korábban frankhamisítással is foglalkozott, természetesen kizárólag hazafias alapon.

Bárdossy László (Szombathely, 1890. – Budapest, 1946.)
Miniszterelnök: 1941. április 3. – 1942. március 9.

Soha ilyen kis nép nem üzent még hetykébben hadat nagyhatalomnak, mint Magyarország a Szovjetnek..." - írja egy svájci újság. Kis nép? A kis nép nem üzent hadat senkinek. Még a nép nevében határozó országgyűlés sem üzent hadat. Egy kis klikk üzent hadat, a nép és az országgyűlés megkérdezése nélkül, néhány vak vagy becsvágyó katona és politikus. A nép megrendülten hallgatott. A fényképen, mely az országgyűlés termét ábrázolja a pillanatban, mikor Bárdossy bejelenti az orosz hadüzenetet, mindenki – a kormánytagok is – lehajtja a fejét – írja Márai.

1945 elején Németországba menekül, beutazási vízumot kap Svájcba, gyűjtőtáborba kerül, visszatoloncolják Németországba, az amerikaiak letartóztatják, október 3-án Budapestre szállítják. Tárgyalása során műveltségben, nyelvtudásban, jogismeretben messze felülmúlja népbíráit. Ahogy miniszterelnöki teljesítményével is messze felülmúl bárkit a magyar történelemben, ugyanis nem egészen egy éves kormányzása alatt sikerült háborúba keverednünk a Szovjetunióval, Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal.

1946 január 8-án a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság részéről közölték a magyar kormánnyal, hogy a nemzeti főtanácsnak arra való döntésére tekintettel, amely Bárdossy László kegyelmi kérvényét elutasította, nem ragaszkodnak ahhoz, hogy Bárdossy Lászlót Jugoszláviának kiadják. Ennek folytán semmi sem áll útjában a Bárdossy László ügyében meghozott jogerős népbírósági ítélet végrehajtásának. Az ítéletet zárt helyen, de a nyilvánosság kizárása nélkül kell végrehajtani - írta a Szabad Nép.

Kállay Miklós (Nyíregyháza, 1887. – New York, 1967. )
Miniszterelnök: 1942. március 9. – 1944. március 22.

Az ország német megszállását követően a török követségre menekül, innen november közepén kijön, a nyilasok letartóztatják, előbb a mauthauseni, aztán a dachaui koncentrációs táborba viszik. A háború végén Olaszországban szabadul, 1953-ig ott él, majd az Amerikai Egyesült Államokba költözik. Szerencsés ember.

Sztójay Döme (Versec, 1883. – Budapest, 1946. )
Miniszterelnök: 1944. március 22. – 1944. augusztus 29.

Shovy Kálmán nyugalmazott altábornagy a Hungária szálló halljában találkozott Sztójayval, "aki akkor még nem volt kinevezve miniszterelnöknek, csak dezignálva. Beszélgettünk, s ő engem megkérdezett, hogy ítélem meg a helyzetet, mi a nézetem. Tudva és ismerve az ő nagy németbarátságát, nem mondtam meg az őszinte véleményem, amely a jövőt illetőleg igen sötét volt, csak mondtam neki, hiszem, hogy a németek ismét felülkerekednek. Sztójay leverten és rezignáltan csak annyit felelt: alig hiszem."

A németek által megszállt ország miniszterelnökét – akinek kormányzása alatt ripsz-ropsz deportálták a vidéki zsidóságot – az oroszok által megszállt ország népbírósága, mint háborús bűnöst halálra ítélte, és kivégezték.

Lakatos Géza vezérezredes (Budapest, 1890. – Adelaide, Ausztrália, 1967.)
Miniszterelnök: 1944. augusztus 29. – 1944. október 16.

A kiugrási kísérlet kudarca után német fogság, majd nyilas börtön. 45 tavaszán az oroszok saját autóján viszik el. A kocsit megtartják, őt 46-ban szabadon engedik. 49-ben elveszti nyugdíját és gazdaságát, viszont fővárosi lakást és gyomorfekélyt sikerül szereznie. Kelmefestésből és tankönyvillusztrálásból tartja el családját 51-ig. Egy nyári hajnalon csengetnek. De csak a postás hozta a kitelepítési határozatot. Másnap a Hajdú megyei Egyekre szállítják családjával együtt. Heten laknak egy szobában. Ébresztő hajnal három. Fél óra séta a vasúthoz. Fél óra utazás, majd mezőgazdasági munka délután háromig. Leszázalékolása után kendők, szentképek, imakönyvjelzők, levelezőlapok festésével keresi kenyerét. 53-ban feloldják a kitelepítést, de a fővárosba nem mehetnek vissza, de nem is lenne hova, mert a kitelepítéssel lakásuk elveszett. Érdre költöznek unokatestvéréhez. A rajzolás és festés mellett templomi orgonista. 56-ban belép Nemez és Rostfeldolgozó Háziipari Termelőszövetkezetbe, kendőket és képeslapokat fest. 57-ben havi 500 forint nyugdíjat állapítanak meg neki. 65-ben engedéllyel Ausztráliába utazik 57 óta ott élő lányához, és ott is marad.

Horthy Miklós (Kenderes, 1868. – Estoril, Portugália, 1957)
Kormányzó: 1920. március 1. – 1944. október 16.

1944 napsütötte októberében az ilyenkor különösen festői bajor kastélyt, a Hirschbergek ősi fészkét, egy SS-század őrizte diszkréten szögesdróttal körbezárva. A magyar kormányzót és családját várták nagy farkaskutyáikkal vidáman játszadozva. Egyhangúan teltek a napok, a termek kongó ürességét, a szobák rideg csendjét – mint azelőtt oly gyakran – most nem törte meg zongorafutamokkal kevert nevetés. Az éléskamra sem nyújtott vigasztaló látványt. Az őrök inkább csak unatkoztak, várták a ki tudja mi leszt. Olyan volt errefelé minden, mint egy szomorú sóhajtás. Az otthontól távoli első karácsony és a távlat nélküli újesztendő. Vége. 1945 márciusában Himmler kiadta a parancsot, ha a szövetségesek megközelítik az objektumot, a kormányzói családot lőjék agyon. Klein SS-Oberführer inkább eltekint ettől. Mert vége.

Szálasi Ferenc (Kassa, 1897. – Budapest, 1946.)
Nemzetvezető: 1944. október 16. – 1945. március 28.

Szálasi ezt mondja: "A hungarista hatalomátvétel történelmi óráiban első köszönetemet, Führer, Önnek fejezem ki. Az Ön vezetése alatt harcoljuk ki a nacionalista és a szocialista földgömbelrendeződés kereteiben az európai nagytér belső és nemzetiszocialista közösségen felépülő Európaközösség összhangját és rendszerét." Meg hogy "az új rendszer a nemzet szolgálatában végzi munkáját, a rendszer vezetője önmagát a nemzet első szolgájának tekinti, minden ténykedését a totális nemzet jóléte és életbiztonsága érdekében folytatja."

Márai ezt írja: "Megjelentek azonban a pártszolgálatosok, a társadalom salakjai, az ún. Árpádsávval és karszalaggal karjukon, fegyverrel is tobzódtak. Igazoltattak az utcán, erőszakoskodtak és önkényeskedtek. De megjelentek rövidesen a Nemzeti Számonkérés tagjai, csendőrök nyakukon pléhtáblával. S megkezdődött a terror uralma. Undorító volt."

"A rádióban egy hörgő hangú nyilas szónok Pest elpusztulását ígéri, s követeli a lakosságtól, hogy "ne legyen szentimentális, viselje el mindazt, amit más elpusztított magyar városok lakossága elviselt már". A hang ismerős. Ez az ámokfutó eszelős önkívületi hangja. Ezek az emberek, ezen a hangon, mindaddig üvöltöttek, amíg az ország ide jutott."

Bitófán végezte, majdnem egész kormányával együtt.

SANYARÚ SORSÚ MAGYAR ÁLLAMFÉRFIAK MÉG!

MÁRCIUS 15 MOCSKOS KAMPÁNY KÜLÖNKIADÁS benne Petőfi Sándor
egyik közismert versének korai töredéke egy frissen felfedezett kéziratból!

Boross Péter nemrég interjút adott, amiben összeköti a múltat a jelennel: párhuzamot von az EU mai problémái és a Nyugat-Római Birodalom összeomlása között. S a jövőbe mutat: ha támogatjuk Orbán politikáját, akkor 1000 évvel túl fogjuk élni az EU bukását.

Magyarázatok - 2. rész

AZ ÖRÖK VÁROS, MOSZKVA

Magyar Hírlap –  Korábban egyenesen a Nyugatrómai Birodalommal vont párhuzamot. Akkor térségünk felel meg az egykori keleti birodalomrésznek?

Boross Péter –  Ugyanazt látjuk, mint akkoriban. A keleti fél ugyebár ezer évvel túlélte a nyugatit, reméljük, az analógia ebből a szempontból is megáll. A hasonlatot egyébként azért használtam, mert ismét hatalmas beözönlést láthatunk, a nagyvárosokba tömörülő idegenekkel, meg persze a kiépülő tömegszórakoztatást és a magas életszínvonalból adódó hedonizmust. Reméljük, senki nem kíván olyan évszázadokat, amelyek a birodalom hajdani bukása után következtek. Ráadásul Nyugat-Európa lassan a halódó civilizációk valamennyi tünetét felmutatja.

Nem. Térségünk nem felel meg az egykori keleti birodalom résznek. Magyarország most az önállóságát nemrég visszanyert poszt-kommunista zóna tagja. A Kelet-Római Birodalom büszke örököse és hagyományainak ápolója Oroszország. A címere is a bizáncin alapul.

Mikor szovjetnek nevezett birodalma szélén vegetáltunk ugyanazt sulykolták, amit most BP mond: a dekadens nyugat haláltáncát járja az aranyborjú körül. Nekik van pénzük, nekünk vannak eszméink, minek nevében csárdást járva összefogunk, nekiveselkedünk, összehúzzuk, összeszorítjuk, befogjuk, utolérjük, meghaladjuk, és megcsináljuk: mi érünk hamarabb a földi paradicsomba. Ha bele rokkanunk akkor is. Legfőbb önkényurunk bölcs vezetésével. Hála és dicsőség neki és családjának. Akik már megérkeztek, és láták, hogy az jó. Csak sajnos nagyon kicsi.

De a jó fejedelem nem feledkezik meg az ő népéről. Elmondja, hogy a földi paradicsom köré szabadkőművesek falakat emeltek, és senkit nem engednek oda be, aki nem zsidó vagy migráns vagy buzi. Ördögtől való erkölcstelen drogtanya az. Ekkor a fejedelem kitűzi a keresztet, és a már sokszor beígért földi paradicsom helyett ismét az égibe vezeti népét. Igaz, eddig még senki nem panaszkodott, hogy rosszul menne sora a túlvilágon.

Boross látomásában a Nyugat-Római Birodalomhoz hasonlóan a migrációtól összeomlik az EU, amit keleti fele 1000 évvel túlél.

Na de mi történt 1500 évvel ezelőtt? Miért omlott össze az a birodalom, amit én annyira sajnálok. Oh! Most élhetnénk nyugodtan Pannonia provinciában. Lenne egy császár Rómában, egy választott helytartó Aquincumban, meg jól működő közigazgatás, infrastruktúra, és cirkusz, ahol a megtévedt hivatalnokokat az oroszlánok elé vetjük.

1500 éve - azon egy egyszerű oknál fogva, hogy onnantól kezdve majd nem fogják támadni őket, és cserébe még védelmi feladatokat is ellátnak - komplett népeket telepítettek le a folyamatos háborúkban kimerült és eleve kevert népességű kettéosztott birodalomban. Mindenféle népek sorozatos támadásai miatt nyugati fele szétzilálódott. Hadurak kezébe került a hatalom. Végül az egyik germán katonai parancsnok azt mondta a nyugat-római császárnak, hogy holnaptól már nem kell bejönnie.

És akkor elkezdett kialakulni az, amit ma úgy hívunk Európa. A kelet élte tovább életét. Császára despotává vált, aki egy átláthatatlanul bonyolult és végtelenül korrupt bürokrácia tetején ülve uralkodott. És ennek örököse Moszkva, amit egyesek már Bizánc bukása előtt, mint harmadik Rómát emlegettek. Nagyhercege Konstantinápoly eleste után a keleti keresztények patrónusaként lépett fel. Aztán mikor III. Iván nagyherceg 1472-ben feleségül vette az utolsó kelet-római császár unokahúgát, bevezette a bizánci uralkodói stílust, és onnantól kezdve így szólítatta magát: cár és egyeduralkodó:

Európát azóta többször lerombolták népei. Néhányszor azért mert valaki megpróbálta saját jogara alatt egyesíteni. Az utolsó ilyen próbálkozás után Oroszország és Amerika megosztozott a törmeléken. És Kínában jött Mao, meg a puszta kézzel utolérjük a világot.

Ekkor nyugaton, az egymással vetélkedő nemzetállamok Európájának bukása után, elkezdték újragondolni az egészet. Mi ekkor épp kelet-római iga alatt nyögtünk. Persze a nyugat volt az ellenség. Ellenük írt az újság, nevelt az iskola, vonultunk be katonának. És irigyeltük őket, mert jobban és szabadon éltek. Mi abból, hogy körbe koldultuk a világot. Mikor már sehogyan sem tudtunk szerezni elküldtük követeinket a keleti császárhoz:

- Baj van. Pénz kellene.
- Pénz nincs. Viszont adok nektek szabadságot.
- Nem lehetne mégis inkább pénzt?
- Sajnálom, momentán csak szabadság van.

És a magyarok követei lógó orral távoztak.

Sajnos a rendszerváltással csak a politikai rendszer változott. Ugyanaz a bizánci típusú állam működik tovább, amelyik felélte az országot, amitől Magyarország leginkább egy züllött ex-szovjet tagköztársaságra hasonlít, melyet BP szerint egy "szellemileg és erkölcsileg is teljesen kiérlelődött" pártszövetség vezet.

És akkor most ez a "szellemileg és erkölcsileg is teljesen kiérlelődött" pökhendi dzsentri virtus megvédi Európát. Úgy, hogy folyamatosan támadja Brüsszelt. Mert még mindig ott tartunk, hogy nemzeti ábrándokat kergető vasárnap délelőtt, bánatom hintaja nélküled visszajött. És mindenféle európai nemzeti ábrándok nagy támogatója Oroszország, aki egymással szemben kijátszható nemzetállamok laza európai szövetségében érdekelt. Ezért nemcsak úriemberként, de az ország érdekeit szem előtt tartó politikusként is a menekültkérdésre egyetlen válasz lehetséges: Igen, a probléma közös, és megoldásában erőnkhöz mérten kivesszük a részünk.

De pártunk és kormányunk elfelejtve, hogy nekünk van szükségünk rájuk, nem pedig fordítva, ahelyett, hogy hitet tenne az európai egység és szolidaritás mellett plakát hadjáratot indít a világ ellen és szellemi vasfüggönyt ereszt az országra. Ami a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás teljes képtelenségének bizonyítéka.

Annak idején nyugaton képesek voltak felülemelkedni, és alkalmazkodva a megváltozott környezethez elkezdtek felépíteni egy önkéntes egységen alapuló Európát, hogy országai ne legyenek desszert a három nagy asztalán. Mi meg csak stadionokat építünk rendületlen, a megváltozott világról tudomást sem véve. És sosem vonjuk le a tanulságokat, hanem hisztériázunk, másokat hibáztatunk, és öklöt rázva megfogadjuk, például hogy

Megállj, megállj, kutya Szerbia
Nem lesz tiéd soha Bosznia
Mert a magyar nem enged
Míg a vére megered
Bármennyit is szenved

És ha itt nem enged-megered-szenved alapon egy szerencsétlen nemzeti konzultáció után véletlenül kikerülnénk az EU-ból, ne legyenek illúzióink, melyik no-go zónába kerülnénk vissza. Szóval jó lenne nem visszafelé tekintgetve igazolásokat keresgélni, hanem előrefele nézegetni, nehogy megint falnak menjünk.

Egyébként vannak olyan népek, melyek nemhogy a Római, de már az Asszír Birodalom bukását is vígan túlélték esőerdő mélyi boldog tudatlanságban.

Nekünk nincs ilyen szerencsénk.

Minden út Bizáncba vezet? - 1. rész:

BETHLEN A VILÁG ELLEN

Magyarázatok - 1. rész

BETHLEN A VILÁG ELLEN

1945. márc. 1. A nép ma már azzal is elégedett, ha egy órán át szépen szólnak hozzá. A Führer utasított, hogy jelentessünk meg a német sajtóban egy hosszabb cikket a pun háborúról - írja dr. Göbbels naplójában. Természetesen a második pun háborúról van szó, amikor Hannibal Róma előtt állt elefántjaival, de végül a rómaiak kerekedtek felül. Az ezer évesnek hirdetett Harmadik Birodalom utolsó heteiben mindez minden bizonnyal nagyon megnyugtatóan hatott.

Rám viszont egyáltalán nem hat megnyugtatóan ahogy politikusaink a múlt dolgairól beszélnek. A tényekkel hellyel-közel akár még tisztában is vannak, de az értelmezéssel rendszerint baj van. Gyakran nem egyszerűen politikai céljaiknak rendelnek alá összefüggéseikből kiragadott eseményeket, hanem vágyaiknak is, akár odáig menően - mint például Horthy estében - hogy egyszerűen nem hajlandóak tudomást venni a valóságról. S mivel a múlt határozza meg a jelent, annak téves, hazug értelmezése csak újabb tévutakra, zsákutcába vezethet.

De szerencsére itt van Boross Péter. A bölcs. Az emelkedett. Aki nem süpped bele a hétköznapok mocsarába. Történelmi távlatokban gondolkodik. A múltat összeköti a jelennel, irányt mutat, és azt meglepő kijelentést teszi, ha támogatjuk Orbán politikáját, akkor, mint egykor a Kelet-Római Birodalom, 1000 évvel túl fogjuk élni az nyugat bukását.

De előbb azzal kezdi, hogy "a mostani szavazást Bethlen István kormányalakításához hasonlítanám. Akkor a kormányképes jobboldal összefogott, egységes lett, majd talpra állította az országot a szörnyű trianoni trauma után."

gróf Bethlen István 1921-ben az első sikertelen királypuccs után lett az ország miniszterelnöke. Terveihez csak a szilárd parlamenti többség és egy erős kormánypárt hiányzott. Koalíciós kormányát a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja és az önmagában is parlamenti többséggel rendelkező Kisgazdapárt, valamint a két pártból kilépett disszidensek támogatták. Minthogy mindkét szervezet pártok, párttöredékek egyesüléséből alakult, természetesen bizonyos kérdésekben egymással szemben álló frakciókra oszlottak. A két legfontosabb belpolitikai kérdés a földreform mértéke és mikéntje, valamint a királykérdés, az, hogy IV. Károly uralkodója-e még az országnak, vagy sem. Nem az, volt a Kisgazdapárt válasza. De az, mondta erre a KNEP többsége. A disszidensek pedig mindenről azt gondolták, amit Bethlen mondott. Belőlük kívánt a miniszterelnök egységes kormánypártot kovácsolni.

Először azt gondolta, hogy ő és elvbarátai belépnek a KNEP-be, és létrehoznak egy egységes pártot. Tárgyalások is folytak erről, csakhogy közben a király másodszor is megpróbálta visszavenni királyságát. A kísérlet kudarca közben számos királyt aktívan támogató KNEP vezért letartóztattak. S miután az országgyűlés kimondta a trónfosztást a KNEP hallani sem akart többé semmiféle Bethlent támogató egységes pártról.

A kisgazdák sem. A fő akadály a párt vezére volt. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter határozottan visszautasította egyesülésre vonatkozó ajánlatait. Aztán egy szép napon, pártja önállóságát és növekedési potenciálját hangsúlyozó kalocsai beszéde után harmadnapra, miniszterelnöki utasításra letartóztatták titkárát, Esküdt Lajost, aki kiviteli engedélyeket árult.

A nyomozás során Nagyatádi vejét is őrizetbe vették. A minisztériumban pedig vizsgálatot rendeltek el, ami majdnem mindent rendben talált. A jelentés megállapította, hogy a gyanúja sem merült fel annak, hogy illegális sápot szedett volna Esküdt, akinek senki nem volt a segítségére, egyedül csinált mindent, de nem tudni hogyan, mert az engedélyek nem hamisak, és valamennyin a miniszter aláírása szerepel.

Az eredményes vizsgálat lefolytatója miniszteri tárcát kapott, Bethlen és a disszidensek pedig 1922 februárban beléptek a Kisgazdapártba, azzal létre is jött az óhajtott Egységes Párt. Vezére Bethlen, elnöke Nagyatádi Szabó, ügyvezető alelnöke Gömbös Gyula. A miniszterelnöknek már csak a párt és a nemzetgyűlés képviselőit kellett lecserélnie.

Két hét volt hátra a parlament mandátumának lejártáig. Épp az elég későn beterjesztett új választójogi törvényjavaslatról folyt a vita. A többség ragaszkodott az érvényben lévő általános és titkos választójoghoz. Az utolsó napon a nemzetgyűlés elnöke még a parlament óráit is megállíttatta, hogy legyen idő a megegyezésre, amire nem került sor, mert valaki az idő kerekét készült visszaforgatni. Másnap Bethlen kérésére Horthy feloszlatta a parlamentet, majd az érvényben lévő választójogi törvényt a miniszterelnök rendelettel alkotmányellenesen felülírta, egy kinevezett bizottság szerint teljesen jogszerűen.

Az új választójog szűkítette a választók számát, illetve 10 város és a főváros környéki falvak kivételével visszaállította a feudál-demokrata nyílt szavazást. Működése: a belügyminiszter értekezletre hívja a főispánokat, megkapják a listát, hol, kit kell megválasztatni. A főispánok leutaznak megyéjükbe, a névsort átadják az alispánoknak, ők a főszolgabíróknak, azok a szolgabíróknak, akik az ígéretek és az etetés-itatás ellenére vonakodó választók meggyőzése érdekében a közigazgatás olyan eszközeit vetik be, mint: zaklatás, fenyegetés, verés, elzárás. Az államtól függő egzisztenciák estében elég volt egy beszélgetés során megemlíteni, hogy milyen jó annak, akinek ezekben a nehéz időkben biztos állása van, amire egyetlen biztosíték az Egységes Párt győzelme. Az uradalmi cselédek meg úgy szavaztak, ahogy a gazda elrendelte. És szavazni a törvény szerint kötelező volt. Úgyhogy az ellenzéki képviselőjelöltek akadályozása felesleges volt, viszont nem maradt el. Módozatainak pedig csak a fantázia szabhatott határt. A Bethlen embereivel felhígított Kisgazdapárt tarolt, csak éppen a kisgazda képviselők száma csökkent számottevően. Mindez, ahogy a miniszterelnök úr olyan szépen megmondotta, az intelligencia vezető szerepének biztosítása végett történt.

És amint meglett az új választójog, óvadék fejében Esküdt Lajos is szabadlábra került. Nem tudni, ki fizette. Állítólag Bethlen tétette le számára.

És akkor ez a kormányképes, összefogott, és egységes jobboldal "talpra állította az országot a szörnyű trianoni trauma után."

A háború után a gazdaságot a bérből és fizetésből élők rovására mesterségesen felpörgetett inflációval élesztették újjá. A pénzügyi stabilitást külső erőforrásokra alapozva teremtették meg, mert nem tetszett nekik az egyszeri és mindenkire egyformán kötelező vagyonváltság gondolata. Hitelt nagy nehezen 1924-re sikerült szerezni a legrosszabb feltételek mellett. 1927-re lett stabil pénz. De annyira kölcsönből fedeztek mindent, hogy mi lettünk Kelet-Európa legeladósodottabb országa. Viszont a hitelek mindössze 20%-át fordították termelő beruházásokra. 15% ment az oktatás, egészségügy és infrastruktúra fejlesztésére, a többi meg fogyasztásra, illetve egyre több korábbi kölcsönök törlesztésére. És az évtized végén már kizárólag törlesztésekre vettünk fel hiteleket. Aztán az is kevésnek bizonyult. Aztán összeomlott a világgazdaság. Egyre rosszabb feltételek mellett kaptunk kölcsön, aztán már sehogy sem. És a hárommillió koldus országa 1931 végére fizetésképtelenné vált.

"Ez a "keresztény, nemzeti" politika spanyolfallal takarta el az igazi szociális problémák távlatát, s a valóságban arra volt csak jó, hogy egy mélyen műveletlen, kapzsi, erkölcstelen vezető réteg, tudás és tehetség nélkül kivételezettséget követeljen a maga és pereputtya számára a társadalomtól. A "keresztény, nemzeti" gondolkozás jegyében szakértelem és lelkiismeret nélkül akartak vagyonosodni, rangoskodni, és uralkodni. (...) A nemzet nagy eszméjét úgy forgatták, mint egy fütyköst; mindenkit tarkón sújtottak vele, aki másképpen mert a nemzet jövőjéről vélekedni, mint ők. (...) Ez volt a "jobboldaliság": mesterséges és erőszakos jogcím arra, hogy valaki rátermettség nélkül érvényesüljön és többlethez jusson" - írja Horthy huszonöt évéről naplójában Márai Sándor.

Köszönet Boross Péternek! Nagyon jó példát hozott fel. Ugyanitt tartunk ma. Akkor ez az irány nagyon rövid időn belül katasztrófába vitte az országot.

*

Mivel a bethleni rész egy kicsit túl hosszúra sikerült Kelet Rómáról és a bizánci útról majd legközelebb. Egyébként gróf Bethlen utolsó útja is oda vezetett. Aki soha nem gondolta volna, hogy földi pályafutása egy Moszkva környéki jeltelen sírban fog végetérni. Kivéve persze ha holttestét elégették a börtön kazánjában, hamvait meg szétszórták valahol.

Hoppá! Hát évforduló van! Idén 100 éve független Magyarország!

100 ÉV KATASZTRÓFA

vezetőink sorsán keresztül

Habsburg Károly Ferenc József Lajos Hubert György Ottó Mária (1887-1922)

Isten kegyelméből Ausztriai császár, Magyarországnak Károly néven IV. Apostoli Királya, Cseh, Dalmát, Horvát-Szlavonországok, Galicia, Lodoméria, Ráma, Szerb, Kún és Bolgárországok, úgy Illyria, Jeruzsálem stb. királya, Ausztria főhercege, Toscana és Krakó nagyhercege, Lotharingia, Salzburg, Steyer, Korontán, Krajna és Bukovina hercege, Erdély nagyfejedelme, Morvai őrgróf, Felső és Alsó Szilézia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla, Osviecim és Zátor, Teschen, Friaul, Raguza és Zára stb. hercege, Habsburg, Tyrol, Kyburg, Göre és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Fel- és Al-Luzsica és Istria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Triest, Kattaro és a Szláv őrgrófság ura.

Na ezekre a helyekre nem tehette be a lábát soha többé 1918 után, leszámítva Magyarországot, ahol 1921-ben kétszer is megpróbálta visszavenni királyságát. Második alkalommal repülőgéppel érkezett Svájcból. Sopronban ellenkormányt nevezett ki, feleskették a csapatokat, és vasúton elindultak Budapestre. Minden állomáson hódolat, üdvözlő beszéd, közös ima. Két napon keresztül. Ezalatt sikerült önkénteseket verbuválni és kormányzóhű csapatokat hozni a védtelen fővárosba. A 16 áldozattal járó budaörsi csata után megadta magát. Baján angol hajóra felrakták. Madeira szigetén végzett vele a spanyolnátha.

gróf Tisza István (Geszt, 1861. – Budapest, 1918. október 31.)
Miniszterelnök: 1903. november 3. – 1905. június 18. és 1913. június 10. – 1917. június 15.

Máig ismeretlen katonák háborús felelősségéről folytatott rövid vita közben lakásán agyonlőtték. Az új miniszterelnök, Károlyi Mihály koszorút küldött temetésére, amit a gyászoló család a szemétdombra lökött.

Két héttel korábban is merényletet követtek el ellene. Akkor a pisztolyt egy leendő miniszterelnök, Friedrich István adta a tervezett gyilkossághoz a kommunista Demény Pálnak, aki továbbította azt a tettesnek. Demény Pál ült: Horthy alatt: 1921-1924 és 1938-1940 (egy ideig Rákosival), Rákosi alatt: 1945-1956, Antall József alatt: 1990-91 között a parlamentben. A Szocialista Párt alapító tagja az országgyűlésben 1991 január 14.-én rosszul lett és meghalt.

gróf Károlyi Mihály (Budapest, 1875. – Vence, Franciaország, 1955.)
Miniszterelnök: 1918. október 31. – 1919. január 11.
Köztársasági elnök: 1919. január 11. – 1919. március 21

1919. július 4-én elhagyja az országot. Ausztriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Angliában és Franciaországban él. 1923-ban távollétében hazaárulás és hűtlenség miatt elítélik, vagyonát elkobozzák.

Kun Béla (Lele, 1886. – Moszkva, 1938. )
A Tanácsköztársaság vezetője: 1919. március 21. – 1919. augusztus 1.

Kosztolányi szerint Kun Béla repülőgépen menekült az országból.

Délután - úgy öt óra felé - a Hungária-szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott. A gépet maga a népbiztos vezette. Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy hogy arcát is látni lehetett. Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.

Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket. Karjairól vastag aranyláncok lógtak. Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült, s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű - Patz Károly József - meg is találta.

Legalább a Krisztinában ezt beszélték.

Ausztriában Kun Béla elmegyógyintézetbe költözött, de lebukott, s kiutasították az országból. Szovjet-Oroszországba megy. Itt a polgárháború idején tömeggyilkosságokkal foglalkozik. Pszichiátriai kezelése után a Kommunista Internacionálé egyik vezetője lesz. 1937. június 28-én letartóztatják. Egy évig verik, aztán, mint ellenforradalmi terrorista szervezet vezetőjét kivégzik.

Garbai Sándor (Kiskunhalas, 1879. – Párizs, 1947. )
A Forradalmi Kormányzótanács elnöke: 1919. március 21. – 1919. augusztus 1.

A Tanácsköztársaságot leverő románok fogságba esett, de megszökött. A 30-as években Bécsben Magyar Vendéglő néven kis éttermet nyitott. Tönkrement.

gróf Bethlen István (Gernyeszeg, 1874. október 8. – Moszkva, 1946. október 6.)
Miniszterelnök: 1921. április 14. – 1931. augusztus 24.

1944. március 16-én inkei birtokán tartózkodott, mikor Horthy hívta, hogy közölje vele, Hitler meghívására Klessheimbe utazik.

„Semmi szín alatt, én nem egyezem bele, én jó szándékkal mondom, az ország érdeke kívánja ezt; értsd meg: nem mehetsz sehová!” Horthy búcsú nélkül letette a kagylót. Bethlen is letette a telefont, és az intézőhöz fordulva ezt mondta: Én holnap reggel Pestre megyek, aztán nem tudom, hogy mi lesz.

Német megszállás. Bethlen leborotválja bajszát, tiszti uniformist ölt és vidéken bujkál. Közben kétszer agyvérzést kap.

- Roppant aggódott az általános politikai és katonai helyzet miatt. Esténként zárt ablakok, spaletták mellett rendszerint a BBC híreit hallgattuk. Ölében térkép. Remélte, hogy a nyugati szövetségesek a Balkánon is partra szállnak úgy, mint a francia tengerparton. Meg angol ejtőernyősök ledobásában is reménykedett. Nagy híve volt Churchill politikájának - emlékezett vissza egyik házigazdája.

Utoljára 1945. március végén látták Kunszentmiklós utcáin sétálni. Őrzői egyik sétája után gépkocsiba ültették, s a közeli katonai repülőtérre, onnan pedig Moszkvába vitték. A Butirszkaja börtön kórházába április 1-jén rendkívül rossz egészségi állapotban, erősen alultápláltam, érelmeszesedéssel, krónikus vastagbélgyulladással és magas vérnyomással érkezett.

 SANYARÚ SORSÚ MAGYAR ÁLLAMFÉRFIAK MÉG