Egészen pontosan 70 éve akadt egy vő, Tildy Zoltán köztársasági elnök veje, aki legnagyobb megdöbbenésére 29 évesen hirtelen az akasztófa alatt találta magát. Mikor egy barátja korábban figyelmeztette, hogy ügyeiről széltében-hosszában beszélnek Pesten, egy kézlegyintéssel intézte el a dolgot:

- Ugyan kérlek, csak nem képzeled, hogy valaki hozzám mer nyúlni.

100 ÉV KATASZTRÓFA

Kis-Magyarország története
vezető politikusainak sorsában elmesélve

gróf Esterházy Móric (Majkpuszta, 1881. – Bécs, 1960. )
Miniszterelnök: 1917. június 15. – 1917. augusztus 23.

Márai Sándor 1946 tavaszán a bíróságon futott össze vele.

"Tanú vagyok Antal István háborús bűnperének tárgyalásán. Reggel kilenckor megyek a Népbíróság Markó utcai épületébe. Először járok az épületben, amelynek udvarán most minden héten, néha mindennap akasztanak. Esterházy Móric csaknem toprongyosan érkezik, gyűrött kalappal, térdnadrágban. Így is ő a legelegánsabb ember a városban. Mindene elveszett, Jávor Pálnál lakik, albérletben. Derűs és csendes úr ritka példánya. Szelíden mosolyog mikor figyelmeztetem, hogy ma még tanúk vagyunk, de holnap már vádlottak lehetünk. Kérlek - mondja - engem deportáltak a németek..."

A magyarok 1951-ben családjával és idős édesanyjával együtt a fővárosból a Nógrád megyei Hortra telepítik, ahol sírásóként dolgozik 1956-ig. A forradalom alatt lányával Bécsbe költözött unokaöccse egyik kastélyába. Az író nagyapja.

Az említett Antal István a német megszállás alatt öt hónapig igazságügy-miniszter. Halálra ítélték, aztán kegyelmet kapott. 1960-ban szabadult.

Nagy Ferenc (Bisse, 1903. – Virginia, USA, 1979. )
Miniszterelnök: 1946. február 4. – 1947. június 1.

A kisgazdapárti miniszterelnököt Svájcban töltött szabadsága alatt felhívják, hogy otthon óriási botrány van, mert belekeveredett valami összeesküvésbe. Kérik, jöjjön haza, tisztázza magát. Ugyanakkor többen tanácsolják neki, eszébe ne jusson hazamenni. A kommunisták és a szociáldemokraták tömegtüntetéseket szerveznek, s követelik, hogy vagy azonnal jöjjön haza, vagy mondjon le. A miniszterelnök-helyettes, Rákosi Mátyás azzal bíztatja, hogy jöjjön csak nyugodtan, a haja szála sem fog meggörbülni, a rendőrség majd megvédi a feldühödött tömeg támadásaitól. Viszont megígérik neki, ha aláírja lemondását, akkor kiviszik neki fiát, az öt éves Lacikát, plusz kap 300,000 svájci frankot. Lemondását a svájci-osztrák határon, Sztálintől ajándékba kapott autója sárhányóján írja alá.

Tildy Zoltán (Losonc, 1889. – Budapest, 1961.)
Miniszterelnök: 1945. november 15. – 1946. február 1.
Köztársasági elnök: 1946. február 1. – 1948. július 31.

Egy héttel veje, Chornoky Viktor kairói nagykövet letartóztatása után lemond. Chornokyt vagyonok külföldre menekítésével, útlevelek jogtalan kiadásával, illetve a köztársasági elnök és családjának szökésének előkészítésével vádolják.

... és akkor anyuka majd meglátogat minket Kairóban, aztán hirtelen súlyosan megbetegszik, és csak annyi a kívánsága, hogy még egyszer látni szeretné az apukát. Apuka Kairóba repül és emigráns kormányt alakít - volt a vő meg az anyós terve.

Chornokyra a követség első beosztottja volt ráállítva. Aki a nagykövet külföldi diplomatákkal és emigráns magyar politikusokkal folytatott levelezését annak háztartási alkalmazottjától, s egyben elhanyagolt szeretőjétől szerezte meg.

Hűtlenség, demokrácia megdöntésére irányuló bűncselekmény, közhivatali kötelességsértés és fizetési eszközökkel elkövetett bűntett miatt halálra ítélik.

"Az ország népe megnyugvással és helyesléssel fogadta a kemény és igazságos ítéletet, amellyel véget vetettek egy alacsonyrendű kalandor és politikai élősdi „káprázatos“ közszereplésének." Akiről az is kiderült, hogy "diákkorában ellopta egy osztálytársa kabátját, hogy virágcsokrot küldhessen egy úri család zsúrján a házikisasszonynak."

Az elvetemült Chornoky célja az volt, hogy „a népi demokratikus államrend helyett a magyar állam területén egy kapitalista gazdasági rendszerre alapuló polgári, liberális államhatalom és társadalom épüljön” - írta elrettentésként kivégzése másnapján a Szabad Nép.

Tildy lemondása után 1956 májusáig házi őrizetben. A Nagy Imre kormányában miniszterelnök-helyettes, amiért 1958-ban hat évet kap. 1959-ben betegségére való tekintettel elengedték.

Az a bizonyos első beosztott később ezt mondta az esetről: "Nagyon jellemzőnek tartom magamra, hogy mit kértem: sem nem ordót, sem nem állást - hanem lakást." Hogy kapott-e, nem tudom. De "a független és demokratikus Magyarország érdekeinek elősegítése és támogatása körül szerzett érdemeiért" a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét még volt főnöke kivégzésének évében megkapta. Később akadémikus is lett. Emlékiratait ezzel a címmel írta volna meg: "Szar idők - szar emberek". 

És akkor egy kis politikai gasztronómia

Szakasits Árpád (Budapest, 1888. – Budapest, 1965.)
Köztársasági elnök: 1948. augusztus 3. – 1949. augusztus 20.
Az új alkotmány életbe léptével 1950. április 24-ig az Elnöki Tanács Elnöke.

A szociáldemokrata politikus 1920-ban egy évet kapott egy 1919-es beszéde miatt. Aztán 1922-ben ezt írta az új, korlátozott választójog alapján frissen választott parlamentről:

" Jól kezdődik... Bethlen egységes pártja megmutatta igazi arculatát. (...) A reakciónak, a demagógiáinak, a sötét tudatlanságnak olyan zamatos vegyüléke ez a klerikális és feudális osztályparlament, amilyet még keveset produkáltak a híres magyar választások. Mind az a gyűlölet, amely ebben az ellenforradalmi többségben, ebben a pénzen, erőszakon, csendőrszuronyon föltáplált többségben él a munkásosztály ellen, a dolgozó emberek társadalma ellen, mind az az utálat, amely bennük a demokrácia ellen él, az mind kiömlött szennyesen..."

Amiért egy év három hónap járt.

Karrierje csúcsán nemcsak a köztársaságnak, hanem A Pártnak - a szociáldemokrata és a kommunista pártok 1948-as egyesülésével létrejövő Magyar Dolgozók Pártjának - is elnöke. Az új párt székháza a kommunisták addigi központja lett, ahová ő is beköltözött munkatársaival. Itt az volt a szokás, hogy a pártvezetők az irodájukban kapták az ebédet. Egy alkalommal Szakasitsnak ízlett a rétes, és repetát kért. Amikor Karola, a szakácsnő meghallotta ezt, kifakadt: Az apjuk faszát! Azért jöttek ide, hogy zabáljanak? Hogy elegyék a kaját az elvtársak elől?!

Hogy a pártelnök hányszor mert még repetát kérni, azt nem tudom. De annyi bizonyos, hogy Rákosi lakásán vacsora közben tartóztatták le 1950 áprilisában.

Háborús bűntett, kémkedés, a demokratikus államrend megdöntésének kísérlete, és egyéb népellenes bűnök miatt tévedésből életfogytiglani börtönre ítélték. Az eredetileg neki szánt halálbüntetést a fővárosi pártbizottság elnöke, Marosán György kapta, aki korábban pék és könnyűipari miniszter is volt. Néhány hét siralomház után végül kegyelmet kapott. 1956 tavaszán szabadultak. Marosán a Minisztertanács elnökhelyettese lett. Ő volt az első, aki októberben lövetni akart.

Később, mikor a gulyáskommunisták szóvá tették, hogy mennek össze a dolgok, a kritikát híres mondásával hárította

- Elvtársak, nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy.

Szakasits, Dobi István, Rákosi, Gerő Ernő és Marosán

*

SANYARÚ SORSÚ MAGYAR ÁLLAMFÉRFIAK MÉG