Boross Péter nemrég interjút adott, amiben összeköti a múltat a jelennel: párhuzamot von az EU mai problémái és a Nyugat-Római Birodalom összeomlása között. S a jövőbe mutat: ha támogatjuk Orbán politikáját, akkor 1000 évvel túl fogjuk élni az EU bukását.
Magyarázatok - 2. rész
AZ ÖRÖK VÁROS, MOSZKVA
Magyar Hírlap – Korábban egyenesen a Nyugatrómai Birodalommal vont párhuzamot. Akkor térségünk felel meg az egykori keleti birodalomrésznek?
Boross Péter – Ugyanazt látjuk, mint akkoriban. A keleti fél ugyebár ezer évvel túlélte a nyugatit, reméljük, az analógia ebből a szempontból is megáll. A hasonlatot egyébként azért használtam, mert ismét hatalmas beözönlést láthatunk, a nagyvárosokba tömörülő idegenekkel, meg persze a kiépülő tömegszórakoztatást és a magas életszínvonalból adódó hedonizmust. Reméljük, senki nem kíván olyan évszázadokat, amelyek a birodalom hajdani bukása után következtek. Ráadásul Nyugat-Európa lassan a halódó civilizációk valamennyi tünetét felmutatja.
Nem. Térségünk nem felel meg az egykori keleti birodalom résznek. Magyarország most az önállóságát nemrég visszanyert poszt-kommunista zóna tagja. A Kelet-Római Birodalom büszke örököse és hagyományainak ápolója Oroszország. A címere is a bizáncin alapul.
Mikor szovjetnek nevezett birodalma szélén vegetáltunk ugyanazt sulykolták, amit most BP mond: a dekadens nyugat haláltáncát járja az aranyborjú körül. Nekik van pénzük, nekünk vannak eszméink, minek nevében csárdást járva összefogunk, nekiveselkedünk, összehúzzuk, összeszorítjuk, befogjuk, utolérjük, meghaladjuk, és megcsináljuk: mi érünk hamarabb a földi paradicsomba. Ha bele rokkanunk akkor is. Legfőbb önkényurunk bölcs vezetésével. Hála és dicsőség neki és családjának. Akik már megérkeztek, és láták, hogy az jó. Csak sajnos nagyon kicsi.
De a jó fejedelem nem feledkezik meg az ő népéről. Elmondja, hogy a földi paradicsom köré szabadkőművesek falakat emeltek, és senkit nem engednek oda be, aki nem zsidó vagy migráns vagy buzi. Ördögtől való erkölcstelen drogtanya az. Ekkor a fejedelem kitűzi a keresztet, és a már sokszor beígért földi paradicsom helyett ismét az égibe vezeti népét. Igaz, eddig még senki nem panaszkodott, hogy rosszul menne sora a túlvilágon.
Boross látomásában a Nyugat-Római Birodalomhoz hasonlóan a migrációtól összeomlik az EU, amit keleti fele 1000 évvel túlél.
Na de mi történt 1500 évvel ezelőtt? Miért omlott össze az a birodalom, amit én annyira sajnálok. Oh! Most élhetnénk nyugodtan Pannonia provinciában. Lenne egy császár Rómában, egy választott helytartó Aquincumban, meg jól működő közigazgatás, infrastruktúra, és cirkusz, ahol a megtévedt hivatalnokokat az oroszlánok elé vetjük.
1500 éve - azon egy egyszerű oknál fogva, hogy onnantól kezdve majd nem fogják támadni őket, és cserébe még védelmi feladatokat is ellátnak - komplett népeket telepítettek le a folyamatos háborúkban kimerült és eleve kevert népességű kettéosztott birodalomban. Mindenféle népek sorozatos támadásai miatt nyugati fele szétzilálódott. Hadurak kezébe került a hatalom. Végül az egyik germán katonai parancsnok azt mondta a nyugat-római császárnak, hogy holnaptól már nem kell bejönnie.
És akkor elkezdett kialakulni az, amit ma úgy hívunk Európa. A kelet élte tovább életét. Császára despotává vált, aki egy átláthatatlanul bonyolult és végtelenül korrupt bürokrácia tetején ülve uralkodott. És ennek örököse Moszkva, amit egyesek már Bizánc bukása előtt, mint harmadik Rómát emlegettek. Nagyhercege Konstantinápoly eleste után a keleti keresztények patrónusaként lépett fel. Aztán mikor III. Iván nagyherceg 1472-ben feleségül vette az utolsó kelet-római császár unokahúgát, bevezette a bizánci uralkodói stílust, és onnantól kezdve így szólítatta magát: cár és egyeduralkodó:
Európát azóta többször lerombolták népei. Néhányszor azért mert valaki megpróbálta saját jogara alatt egyesíteni. Az utolsó ilyen próbálkozás után Oroszország és Amerika megosztozott a törmeléken. És Kínában jött Mao, meg a puszta kézzel utolérjük a világot.
Ekkor nyugaton, az egymással vetélkedő nemzetállamok Európájának bukása után, elkezdték újragondolni az egészet. Mi ekkor épp kelet-római iga alatt nyögtünk. Persze a nyugat volt az ellenség. Ellenük írt az újság, nevelt az iskola, vonultunk be katonának. És irigyeltük őket, mert jobban és szabadon éltek. Mi abból, hogy körbe koldultuk a világot. Mikor már sehogyan sem tudtunk szerezni elküldtük követeinket a keleti császárhoz:
- Baj van. Pénz kellene.
- Pénz nincs. Viszont adok nektek szabadságot.
- Nem lehetne mégis inkább pénzt?
- Sajnálom, momentán csak szabadság van.
És a magyarok követei lógó orral távoztak.
Sajnos a rendszerváltással csak a politikai rendszer változott. Ugyanaz a bizánci típusú állam működik tovább, amelyik felélte az országot, amitől Magyarország leginkább egy züllött ex-szovjet tagköztársaságra hasonlít, melyet BP szerint egy "szellemileg és erkölcsileg is teljesen kiérlelődött" pártszövetség vezet.
És akkor most ez a "szellemileg és erkölcsileg is teljesen kiérlelődött" pökhendi dzsentri virtus megvédi Európát. Úgy, hogy folyamatosan támadja Brüsszelt. Mert még mindig ott tartunk, hogy nemzeti ábrándokat kergető vasárnap délelőtt, bánatom hintaja nélküled visszajött. És mindenféle európai nemzeti ábrándok nagy támogatója Oroszország, aki egymással szemben kijátszható nemzetállamok laza európai szövetségében érdekelt. Ezért nemcsak úriemberként, de az ország érdekeit szem előtt tartó politikusként is a menekültkérdésre egyetlen válasz lehetséges: Igen, a probléma közös, és megoldásában erőnkhöz mérten kivesszük a részünk.
De pártunk és kormányunk elfelejtve, hogy nekünk van szükségünk rájuk, nem pedig fordítva, ahelyett, hogy hitet tenne az európai egység és szolidaritás mellett plakát hadjáratot indít a világ ellen és szellemi vasfüggönyt ereszt az országra. Ami a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás teljes képtelenségének bizonyítéka.
Annak idején nyugaton képesek voltak felülemelkedni, és alkalmazkodva a megváltozott környezethez elkezdtek felépíteni egy önkéntes egységen alapuló Európát, hogy országai ne legyenek desszert a három nagy asztalán. Mi meg csak stadionokat építünk rendületlen, a megváltozott világról tudomást sem véve. És sosem vonjuk le a tanulságokat, hanem hisztériázunk, másokat hibáztatunk, és öklöt rázva megfogadjuk, például hogy
Megállj, megállj, kutya Szerbia
Nem lesz tiéd soha Bosznia
Mert a magyar nem enged
Míg a vére megered
Bármennyit is szenved
És ha itt nem enged-megered-szenved alapon egy szerencsétlen nemzeti konzultáció után véletlenül kikerülnénk az EU-ból, ne legyenek illúzióink, melyik no-go zónába kerülnénk vissza. Szóval jó lenne nem visszafelé tekintgetve igazolásokat keresgélni, hanem előrefele nézegetni, nehogy megint falnak menjünk.
Egyébként vannak olyan népek, melyek nemhogy a Római, de már az Asszír Birodalom bukását is vígan túlélték esőerdő mélyi boldog tudatlanságban.
Nekünk nincs ilyen szerencsénk.
Minden út Bizáncba vezet? - 1. rész:
