Hetet bele, mint Szarajevóban!

MOCSKOS KAMPÁNY

IGAZSÁGOT MAGYARORSZÁGNAK!

2018. június 04. - Fekete Kocka

A "történelmi Magyarország" - ahogy a jelző is mutatja - a múlt része. Visszahozni lehetetlen. Minden erre fordított energia elpazarolt. És itt lenne az ideje végre, hogy elfogulatlanul szembenézzünk a történtekkel, hogy felfogjuk, mi kormányoztuk magunkat Trianonba.

A világháborús vereség nyomán 1918-ban a birodalom népei - az osztrákot és magyart is beleértve - sorra mondták ki az elszakadásukat az Osztrák-Magyar Monarchiától. A császári hatalomnak nem volt ereje ennek megakadályozására. És a magyaroknak sem volt szemernyi esélye sem, hogy egyben tartsák királyságukat. Azt kizárólag a nemzetiségiekkel kiegyezve lehetett volna megtenni. Adtunk is nekik rögtön annyi jogot, aminek felével boldogan beérték volna korábban. Csak hát ekkor mi már nem adhattunk nekik semmit.  

Súlyosbított a helyzeten, hogy a nemzetiségek - szlovákok, románok, szerbek, horvátok, szlovének - az elszakadás kimondásával a győztesek közé ülhettek, és hülyék lettek volna nem megtenni. Még az erdélyi szászok is Romániára szavaztak. 

Súlyosbított a helyzeten, hogy a Monarchia a legyőzött Németország és a káoszba süllyedt Oroszország között elvesztette a hatalmi egyensúlyban betöltött szerepét. Nem volt rá tovább szükség. De a Monarchia legnagyobb ellensége a nacionalizmus volt - a magyart is beleértve. Ezek feszítették szét a birodalmat, s vele a Magyar Királyságot - ahogy azt Kossuth előre látta. 

Mióta világ a világ a háborúk végén a győztesek írják a békét. S a vesztes mindent fizet. Vele bármi megtehető. Akinek ez nem tetszik, az inkább ne kezdjen háborút. Ha mégis, a vereség után semmiképp se kezdje el hisztérikusan üvölteni, hogy ez nem igazság. Azért sem mert mi ugyanígy bántunk volna ellenfeleinkkel.

Trianonért a magyar politika a felelős. Vezetőink kormányozták bele az országot. Előre látható volt, hogy vereség esetén szét fog esni az ország. S ennek tudatában egyezett bele a magyar miniszterelnök a hadüzenetbe. S mi cigányzenére felvirágozva azzal mentünk a háborúba, hogy "megállj, megállj kutya Szerbia, nem lesz tiéd soha Bosznia, mert a magyar nem enged, míg a vére megered, bármennyit is szenved."

megvadult_szerbia_kis.jpg

*

A cikk egy készülő hosszabb írás vonatkozó része.

 

ORBÁN VS SOROS

APÁK VS FIÚK

Úgy hozta a sors, hogy az idei választási kampánynak két főszereplője van: Orbán és Soros. Úgy lettek beállítva, mint egymás ellentétei. És azok is. Mint a jó meg a rossz, vagy a fény és a sötétség. Hogy miért, ahhoz meg kell ismerni az apákat. Ők voltak legnagyobb hatással fiaikra.

Egyfelől Orbán Viktor apjának élete mezőgazdasági gépállomásokon, lakatosműhelyekben és kőbányák környékén telt. Egy zárt, provinciális, irracionális, szocialistának csúfolt társadalom neveltje. S hogy fiába milyen értékrendet vert bele, az azt hiszem nyilvánvaló.

Másfelől sajnos kevés olyan ember akad, mint Soros György apja, Tivadar, aki 1894-ben született Nyíregyházán. Szülei vegyeskereskedést üzemeltettek és terménykereskedelemmel foglalkoztak. Tivadar a Sárospataki Református Kollégiumban érettségizett, majd Heidelbergben jogot tanult. Onnan 1918-ban a mozgósítás hírére hazatért és önként katonai szolgálatra jelentkezett. A fronton üres óráiban újságcikkeket írogatott és egy bajtársától megtanult eszperantóul. Hadifogságba esett, az orosz távol keleten egy Habarovszk környéki lágerbe került, ahol "Palánk" néven faliújságot indított. Népszerűsége miatt a hadifoglyok elöljárójuknak választották. De nemsokára kiderült, hogy nem mindig jó, ha az ember vezető pozícióban van, ugyanis a szomszéd tábor rabjainak képviselőjét holmi szökések miatt kivégezték. Ekkor úgy döntött, megszökik. Kis csapatot szervezett, átkeltek a befagyott Amuron és a polgárháború szaggatta Oroszországon: gyalog, tutajjal, szekéren és vonaton eljutnak Pétervárra, ahol ez a szökött hadifogoly alapítója és vezetőségi tagja lesz a Szovjet Eszperantó Uniónak.

Hazatérése után 1922-24 között eszperantó irodalmi folyóiratot ad ki Budapesten, s a hiperinfláció idején a külföldi előfizetőktől befolyt pénzt ingatlanokba fekteti, azok jövedelméből, jogi praxis folytatásából tartja el családját.

soros22.jpg

A háború, a hadifogság és a polgárháborús élményei megváltoztatták személyiségét. A hosszú és viszontagságos út alatt tudatosult benne, hogy az egyetlen tőke, amire támaszkodni tud, az a fejében van. Azok sorsát látva, akik menekülés helyett az utolsó pillanatig ragaszkodtak polgári életmódjuk kényelméhez, megtanulta, hogy a vagyon akár életveszélyes is lehet. Túlélés közben felfogta, a sikerek hajszolásánál fontosabb az élet élvezete. És szeretett jól élni. Viszont a vagyont tehernek tekintette. Gyuri fia azt írta róla, hogy "senki mást nem ismerek, aki olyan tudatosan szabadult meg vagyonától, mint ő." Például úgy, hogy rendszeresen festményeket vásárolt fiatal festőktől.

Senkit nem utasított vissza. "Ha bárki kérte segítségemet kérte - soha nem mondtam nemet. Éreztem, hogy ha csak egy kicsit is, felelős vagyok mindenkiért. Sohasem tagadtam meg kölcsönt, akkor sem, ha anyagi helyzetem nem volt éppen rózsás. Ebben az esetben is adtam, amennyit adhattam."

A harmincas években eljátszott a gondolattal, hogy Mindenki felelős címmel könyvet ír a nemzetközi jog erkölcsi alapjairól. Arról, hogy nemcsak jog, de erkölcsi kötelesség is közbelépni, ha valahol megsértik az alapvető emberi jogokat. Hogy ilyen esetekben az adott állam valamennyi polgára jogosult az ellenállásra. Hogy a megtámadottaknak joguk van az önvédelemre, akár saját államukkal szemben is.

És a német megszállás után, mikor úgy tűnt Magyarországon mindenki elvesztette józan eszét, Soros Tivadar ellenállt, sőt másokat is arra biztatott, hogy tagadjanak meg minden együttműködést a hatóságokkal. Nem varrta fel a sárga csillagot sem. "A csillag annyit jelentett - ez egy zsidó, szóval nyugodtan belérúghatsz, elveheted mindenét."

zsidohajtas22.jpg

Illegalitásba vonult. Családjának tagjait a nagyobb túlélési esély érdekében különböző helyeken hamis papírokkal bújtatta. Ő maga először egy kis titkos magán óvóhelyre vonult Kozma Lajos építésszel, akit megkért a helység berendezésére. Ahová a vacsorát a legjobb éttermekből hozatták, s ahonnan minden reggel átment úszni a Rudasba.

Közben mindenkin segített aki hozzá fordult. Hamis papírokat szerzett, s aki nem tudott fizetni érte, attól nem kért semmit, s kinek több volt, annak többet számított. Menedéket, élelmet, pénzt, tanácsot adott, embereket mentett halálmenetekből, lakásokat bérelt, sőt szezonbérleteket vásárolt az Operába és a Nemzeti Színházba, ahova főleg szökött munkaszolgálatosokat vitt, "hogy újra felfedezzék emberi méltóságukat".

Elképesztette, hogy milyen könnyen veszti el valaki józan eszét mikor a kapzsiság kerekedik felül. Mint bujkálása második felének házigazdája, egy minisztériumi hivatalnok, aki úgy teletömte lakását használt zsidó bútorral, hogy mozdulni is alig lehetett. Hogy aztán kis idő múlva aggódni kezdjen, lehet-e ebből baja később, ha esetleg mégis összeomlik a rendszer.

Apropó! Ismered azt a viccet hogy 1944 novemberében a nyilaskeresztes párt gazdasági igazgatója sétál az utcán s nagyon megörül mikor megpillantja Soros György apját? Odamegy hozzá s azt mondja neki: - Jaj de jó hogy találkozunk! Én most a nyilaskeresztes párt gazdasági igazgatója vagyok. Bele fogok őrülni. Egyedül nem bírom. Gyere, legyél a helyettesem! Elvégre mi ehhez jobban értünk...

Miután a sarló és kalapácsos rendszer is eltiltotta Soros Tivadart a jogi praxis gyakorlásától orosz illetve magyar nyelvet tanított a Szovjet Kulturális Intézetben. Közben 1947-ben magával vitte 17 éves György fiát Svájcba egy eszperantó világkongresszusra, ahonnan fia Angliába ment, ahol közgazdaságot és filozófiát tanult miközben pincérként és kalauzként is dolgozott, s nulláról lett a világ egyik leggazdagabb embere.

Alapítványának fókuszában az oktatás, egészségügy, független média, emberi jogok és demokrácia fejlesztése szegény, elmaradott, despotikus országokban azok civil társadalmán keresztül. S azért rajtuk keresztül, mert Soros szerint a szegénység rossz kormányzás eredménye. S ez az, ami nem tetszik egyes despotáknak. Hogy a pénzén kialakul egy tőlük független működő társadalom.

Az idősebb fiú, Pál, az 1948-as téli olimpiára utazó magyar sí csapattal hagyta el az országot, ment Amerikába, ahol nélkülözések mellett műszaki egyetemet végzett, feltaláló és sikeres vállalkozó lett. Később alapítványt hozott létre szegény sorsú tehetséges emigránsok felsőfokú tanulmányainak támogatására.

A szülők 1956-ban hagyták el Magyarországot. Soros Tivadar 1968-ban huny el Amerikában.

"Azt akartam, hogy fiaim is megértsék azt az alapelvet, hogy valahányszor az előrelátható eredmény mértéke meghaladja a befektetett energiát, vagy a meghozott áldozatot, segítened kell. Soha ne tagadd meg segítséged, ha az többet jelent annak, aki kapja, mint neked az erőfeszítés."

Soros György apja szellemében nemrég minden vagyonát alapítványának adta. Ezzel szemben mit csinál Orbán überführer? Apjához méltóan azzal fenyegeti alattvalóit, hogy ha nem szeretik eléggé, akkor majd jól elveri őket.

csipike.jpg

ui: Mivel úgy tudom, Kövér László szereti az összeesküvés elméleteket ezt az apró adalékot neki tettem félre:

az a ház, ahonnan ifj. Horthy Miklóst 1944-ben a kiugrási kísérlet reggelén a németek elrabolták - amiben egyébként Soros Tivadar titkos óvóhelye is volt - Soros György nagymamájának résztulajdonában állott.

*

Forrásnak Soros Tivadar eredetileg eszperantó nyelven írt könyvének angol fordítását használtam. Magyarul Álarcban - Náci világ Magyarországon címmel jelent meg a Trezor kiadó gondozásában. Könyv már nincs, de a pdf egy ezres! Ajánlom mindenkinek.

 

 

VÉRVÁD A JOBBIK HÚSVÉTI HÍRLEVELÉBEN

Magyar szívvel? Józan ésszel? Tiszta kézzel?

Ha nem is most, de nem oly rég a Jobbik vérvádat reklámozott húsvéti hírlevelében:

vervad.jpg

És ha érdekel, a Kurucinfón biztos megtalálod aktuális verzióját annak, hogy 1882-ben a tiszaeszlári zsidók elvágták a torkát egy magyar cselédlánynak, Solymosi Eszternek, hogy annak vérével ízesítsék pászkájukat.

Egyébként az történt, hogy eltűnt egy cselédlány. Hamarosan hírek kezdtek el terjedni arról, hogy a zsidók megölték. A vádat a zsidó harangozó 4 és fél éves fiának homályos szavai támasztották alá, akinek a szomszédasszonyok cukorkával és kaláccsal együtt adták a szájába, hogy Móric bátyja a zsinagóga kulcslyukán át látta, amint benn a zsidók a leány torkát elvágják, és vérét egy tálba csorgatják. Amit a 14 éves Móric be is vallott.

Csakhogy "a vizsgálóbírónak minden munkája s munkájának minden jelentős része elfogultság, tévedés, erőszak s tökéletes hamisság. Jóhiszeműen végezhette ő minden munkáját, de azért munkájának összes eredménye csodálatos hamissággá alakult át. Mert minden gondolata alaptalan, minden lépése téves s minden eszköze helytelen volt" - állapította meg korának egyik legnevesebb ügyvédje, a vádlottak védelmére felkért dr. Eötvös Károly, aki azt is hozzátette, hogy "5–6 úriember találta ki az egész mesét”.

Solymosi Eszter holttestét eltűnése után két és fél hónappal találták meg két faluval arréb a Tisza parton. A hírre, hogy nincs elvágva a torka, a korabeli jobbikosok válasza a következő volt: a zsidók szereztek egy másik holttestet, és azt az eltűnt lány ruháiba öltöztették.

Végül a korabeli liberális magyar igazságszolgáltatás az erőszakkal és fenyegetésekkel kicsikart vallomásokra, szóbeszédre és konstruált bizonyítékokra alapozott vádakat megalapozatlannak találta - s a korabeli jobbikosok felháborodása és a csőcselék utcai zavargásai mellett - a vádlottakat felmentette. eszlar.jpg

Hogy mi történhetett, arról Krúdy Gyula személyes értesülései alapján ezt írta később:

„Az ítélet úgy szólt, hogy az egyetemi tanárok megállapítása szerint a Tiszából kifogott hulla egészen biztosan egy 14 éves leány hullája volt, ez a hulla éppenúgy lehetett a Solymosi Eszteré, mint másvalakié. Voltak tanúk, akik azt mondták, hogy Ónody Géza, aki a vérvádnak, azt mondhatnám, érdemi szerzője volt, hetekig elbújtatva tartotta a leányt, állítólag halála után. Bebizonyosodott az is, hogy a leány gazdája, Huri Andrásné leánykereskedelemmel foglalkozott, és az ő kezén tűnt el élve a kis szolgálóleány. Ezek a dolgok persze nem kerültek tárgyalásra.

A hullaúsztatás és hullaszállítás meséje tehát valószínűleg igaz. És ha igaz, akkor az még rosszabb színben tünteti fel azokat, akik a vérvádat kovácsolták, mert nem is babonából, hiszékenységből terjesztették a vádat, de tudatos gonoszságból. Mert ha ez a hulla nem volt Solymosi Eszteré s föltehetően valami temetőből vagy bonctani intézetből szerezték és felöltöztették az élő Solymosi Eszter ruháiba, hogy azután rituális gyilkossággal vádolják a tiszaeszlári zsidókat, arra nem lehet mentséget találni. Mert azok, akik butaságból és babonából estek bele a vérvád tévhitébe, tulajdonképpen nem voltak rosszhiszeműek, de voltak olyanok is, akiknek ez a »hecc« politikai karrier lehetőségét jelentette, és ennek a karriernek a reményében ütötték a dobot, amely dobszó akkor könnyen hirdethette volna az országos zsidóüldözést.

Szerencsére a tisztánlátás győzött, és a vérvádat el kellett ejteni. A védelem, majd a bíróság nem tehetett mást, mint hogy föltette, hogy a boldogtalan szolgálóleány, akinek az életből nem sok jó jutott cselédsorban, valószínűleg elemésztette magát.

– Hogy miért került elő Solymosi Eszter állítólagos hullája, annak az is a magyarázata, hogy 5 000 forint jutalmat ígértek annak, aki Solymosi Esztert élve vagy halva előkeríti. Ez a hirdetés május 13-án, hat héttel Solymosi Eszter eltűnése után jelent meg a hivatalos lapban, de már május végén falragaszokon hirdették a városokban és falvakban. A hullaszállítást, majd a hullaúsztatást ez az 5 000 forint, ami akkor teméntelen pénz volt, jól magyarázza.” 

Ez volt az első vérvád, amelynek bírósági tárgyalása modern jogi keretek között folyt le - egyébként Nyíregyházán. Híre bejárta a világsajtót.

„A mitől féltünk bekövetkezett. A tiszaeszlári-ügy kompromittálta Magyarországot. A külföld ujjal mutat ránk. A világlapok naponként pellengérre állítanak bennünket. A „Times“, a londoni nagy harang pláne azt hirdeti ma, hogy Magyarországnak nincs joga a civilizált államok sorában helyet foglalni, mert három századdal elmaradt a többi mögött. S kik idézték fel ezt az Ítéletet?

Azok, kik megcsinálták nálunk az antiszemitizmust, akik ezzel kapcsolatban megcsinálták a tiszaeszlári rémes esetet. Azok fegyverezték fel ellenfeleinket, távolították el tőlünk jó barátainkat, akik zsidókérdést hoztak Magyarország nyakára, s akik Solymosi Eszter eltűnését a zsidóság elleni heccre használták fel.

Antiszemitizmus van a barbár Oroszországban és a művelt Németországban. Vasvillával, a kerítésből kitört karóval űzte a fanatizált tömeg a zsidókat ott; a szocializmus rendszerének szövetébe illesztett teóriákkal emitt.

De a rituális gyilkosság vádját nem vágták a zsidóság arcába sem itt, sem ott. Nem hirdették, hogy a zsidó vallás keresztény vért követel. Nem állítottak törvényszék elé saktereket vallási gyilkosság vádja miatt. Nem töltötte be hírével a világot egy nagy törvényszéki tárgyalás, mely a legképtelenebb zűrzavart tárja fel..."

legyreszese.jpg

Az eset természetesen a parlamentben is szóba került

"Utána Ónody Géza, a tiszaeszlári eset fölfedezője beszélt Istóczy Győző élénk fejbólintásai mellett. A tiszaeszlári esetről beszélt, bebizonyítottnak találván, hogy a zsidók ölték meg a leányt; idéz a Talmudból és elmond régi babonákat annak hiteléül, hogy a zsidók keresztyén vért ontottak. A ház, Istóczy Győző kivételével, derültséggel kísérte a beszédet, Péchy Tamás elnök azonban szükségesnek látta tiltakozni az ellen, hogy a képviselőházban valaki efféle babonákat igazságok gyanánt hirdessen. Azután pedig Somssich Pál emelkedett fel s hévvel, emelkedett hangon, a szeretet vallása nevében szintén tiltakozott Ónodynak ócska könyvekből idézett borzalmas állításai ellen. Hiszen, úgymond Somssich, ha épen ez kell, hát levéltári hivatalos oklevelekből bebizonyítja, hogy vannak boszorkányok.

Végül még Tisza Kálmán miniszterelnök is erélyesen felszólalt Ónody ellen, ki a nyers, középkori elvadult szellemet szeretné fölidézni, bebizonyítottnak állít be nem bizonyított dolgokat; ez megbélyegzésre méltó izgatás. Ha a képviselői büntetlenség palástja alatt mondott ily szavak kint a tömegben gonosz következményekre vezetnének, akkor a hozandó szigorú intézkedésekért s a netalán kiontandó vérért azokra szálljon a felelősség, kik ezt fölidézték." Írta a Fővárosi Lapok a képviselőház 1882. június 8.-i üléséről.

*

2017 április 1:

jovozaloga.jpg 

SANYARÚ SORSÚ MAGYAR ÁLLAMFÉRFIAK 3

 

Egészen pontosan 70 éve akadt egy vő, Tildy Zoltán köztársasági elnök veje, aki legnagyobb megdöbbenésére 29 évesen hirtelen az akasztófa alatt találta magát. Mikor egy barátja korábban figyelmeztette, hogy ügyeiről széltében-hosszában beszélnek Pesten, egy kézlegyintéssel intézte el a dolgot:

- Ugyan kérlek, csak nem képzeled, hogy valaki hozzám mer nyúlni.

100 ÉV KATASZTRÓFA

Kis-Magyarország története
vezető politikusainak sorsában elmesélve

 

gróf Esterházy Móric (Majkpuszta, 1881. – Bécs, 1960. )
Miniszterelnök: 1917. június 15. – 1917. augusztus 23.

Márai Sándor 1946 tavaszán a bíróságon futott össze vele.

"Tanú vagyok Antal István háborús bűnperének tárgyalásán. Reggel kilenckor megyek a Népbíróság Markó utcai épületébe. Először járok az épületben, amelynek udvarán most minden héten, néha mindennap akasztanak. Esterházy Móric csaknem toprongyosan érkezik, gyűrött kalappal, térdnadrágban. Így is ő a legelegánsabb ember a városban. Mindene elveszett, Jávor Pálnál lakik, albérletben. Derűs és csendes úr ritka példánya. Szelíden mosolyog mikor figyelmeztetem, hogy ma még tanúk vagyunk, de holnap már vádlottak lehetünk. Kérlek - mondja - engem deportáltak a németek..."

A magyarok 1951-ben családjával és idős édesanyjával együtt a fővárosból a Nógrád megyei Hortra telepítik, ahol sírásóként dolgozik 1956-ig. A forradalom alatt lányával Bécsbe költözött unokaöccse egyik kastélyába. Az író nagyapja.

Az említett Antal István a német megszállás alatt öt hónapig igazságügy-miniszter. Halálra ítélték, aztán kegyelmet kapott. 1960-ban szabadult.

 

nagyferenc_rakosi.jpg

Nagy Ferenc (Bisse, 1903. – Virginia, USA, 1979. )
Miniszterelnök: 1946. február 4. – 1947. június 1.

A kisgazdapárti miniszterelnököt Svájcban töltött szabadsága alatt felhívják, hogy otthon óriási botrány van, mert belekeveredett valami összeesküvésbe. Kérik, jöjjön haza, tisztázza magát. Ugyanakkor többen tanácsolják neki, eszébe ne jusson hazamenni. A kommunisták és a szociáldemokraták tömegtüntetéseket szerveznek, s követelik, hogy vagy azonnal jöjjön haza, vagy mondjon le. A miniszterelnök-helyettes, Rákosi Mátyás azzal bíztatja, hogy jöjjön csak nyugodtan, a haja szála sem fog meggörbülni, a rendőrség majd megvédi a feldühödött tömeg támadásaitól. Viszont megígérik neki, ha aláírja lemondását, akkor kiviszik neki fiát, az öt éves Lacikát, plusz kap 300,000 svájci frankot. Lemondását a svájci-osztrák határon, Sztálintől ajándékba kapott autója sárhányóján írja alá.

 

Tildy Zoltán (Losonc, 1889. – Budapest, 1961.)
Miniszterelnök: 1945. november 15. – 1946. február 1.
Köztársasági elnök: 1946. február 1. – 1948. július 31.

Egy héttel veje, Chornoky Viktor kairói nagykövet letartóztatása után lemond. Chornokyt vagyonok külföldre menekítésével, útlevelek jogtalan kiadásával, illetve a köztársasági elnök és családjának szökésének előkészítésével vádolják.

... és akkor anyuka majd meglátogat minket Kairóban, aztán hirtelen súlyosan megbetegszik, és csak annyi a kívánsága, hogy még egyszer látni szeretné az apukát. Apuka Kairóba repül és emigráns kormányt alakít - volt a vő meg az anyós terve.

Chornokyra a követség első beosztottja volt ráállítva. Aki a nagykövet külföldi diplomatákkal és emigráns magyar politikusokkal folytatott levelezését annak háztartási alkalmazottjától, s egyben elhanyagolt szeretőjétől szerezte meg.

Hűtlenség, demokrácia megdöntésére irányuló bűncselekmény, közhivatali kötelességsértés és fizetési eszközökkel elkövetett bűntett miatt halálra ítélik.

"Az ország népe megnyugvással és helyesléssel fogadta a kemény és igazságos ítéletet, amellyel véget vetettek egy alacsonyrendű kalandor és politikai élősdi „káprázatos“ közszereplésének." Akiről az is kiderült, hogy "diákkorában ellopta egy osztálytársa kabátját, hogy virágcsokrot küldhessen egy úri család zsúrján a házikisasszonynak."

Az elvetemült Chornoky célja az volt, hogy „a népi demokratikus államrend helyett a magyar állam területén egy kapitalista gazdasági rendszerre alapuló polgári, liberális államhatalom és társadalom épüljön” - írta elrettentésként kivégzése másnapján a Szabad Nép.

Tildy lemondása után 1956 májusáig házi őrizetben. A Nagy Imre kormányában miniszterelnök-helyettes, amiért 1958-ban hat évet kap. 1959-ben betegségére való tekintettel elengedték.

Az a bizonyos első beosztott később ezt mondta az esetről: "Nagyon jellemzőnek tartom magamra, hogy mit kértem: sem nem ordót, sem nem állást - hanem lakást." Hogy kapott-e, nem tudom. De "a független és demokratikus Magyarország érdekeinek elősegítése és támogatása körül szerzett érdemeiért" a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét még volt főnöke kivégzésének évében megkapta. Később akadémikus is lett. Emlékiratait ezzel a címmel írta volna meg: "Szar idők - szar emberek". 

 

És akkor egy kis politikai gasztronómia

Szakasits Árpád (Budapest, 1888. – Budapest, 1965.)
Köztársasági elnök: 1948. augusztus 3. – 1949. augusztus 20.
Az új alkotmány életbe léptével 1950. április 24-ig az Elnöki Tanács Elnöke.

A szociáldemokrata politikus 1920-ban egy évet kapott egy 1919-es beszéde miatt. Aztán 1922-ben ezt írta az új, korlátozott választójog alapján frissen választott parlamentről:

" Jól kezdődik... Bethlen egységes pártja megmutatta igazi arculatát. (...) A reakciónak, a demagógiáinak, a sötét tudatlanságnak olyan zamatos vegyüléke ez a klerikális és feudális osztályparlament, amilyet még keveset produkáltak a híres magyar választások. Mind az a gyűlölet, amely ebben az ellenforradalmi többségben, ebben a pénzen, erőszakon, csendőrszuronyon föltáplált többségben él a munkásosztály ellen, a dolgozó emberek társadalma ellen, mind az az utálat, amely bennük a demokrácia ellen él, az mind kiömlött szennyesen..."

Amiért egy év három hónap járt.

Karrierje csúcsán nemcsak a köztársaságnak, hanem A Pártnak - a szociáldemokrata és a kommunista pártok 1948-as egyesülésével létrejövő Magyar Dolgozók Pártjának - is elnöke. Az új párt székháza a kommunisták addigi központja lett, ahová ő is beköltözött munkatársaival. Itt az volt a szokás, hogy a pártvezetők az irodájukban kapták az ebédet. Egy alkalommal Szakasitsnak ízlett a rétes, és repetát kért. Amikor Karola, a szakácsnő meghallotta ezt, kifakadt: Az apjuk faszát! Azért jöttek ide, hogy zabáljanak? Hogy elegyék a kaját az elvtársak elől?!

Hogy a pártelnök hányszor mert még repetát kérni, azt nem tudom. De annyi bizonyos, hogy Rákosi lakásán vacsora közben tartóztatták le 1950 áprilisában.

Háborús bűntett, kémkedés, a demokratikus államrend megdöntésének kísérlete, és egyéb népellenes bűnök miatt tévedésből életfogytiglani börtönre ítélték. Az eredetileg neki szánt halálbüntetést a fővárosi pártbizottság elnöke, Marosán György kapta, aki korábban pék és könnyűipari miniszter is volt. Néhány hét siralomház után végül kegyelmet kapott. 1956 tavaszán szabadultak. Marosán a Minisztertanács elnökhelyettese lett. Ő volt az első, aki októberben lövetni akart.

Később, mikor a gulyáskommunisták szóvá tették, hogy mennek össze a dolgok, a kritikát híres mondásával hárította

- Elvtársak, nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy.

 

peklegenyek.jpg

Szakasits, Dobi István, Rákosi, Gerő Ernő és Marosán

*

SANYARÚ SORSÚ MAGYAR ÁLLAMFÉRFIAK MÉG

 

 

A kereszténységről

Márai Sándor nyílt levele dr. Semmilyen Zsoltnak

Az író minket kért meg levele közlésére, melyet dr. Ötvösön keresztül jutatott el hozzánk.

semmilyen.jpgTisztelt dr. Semmilyen Zsolt!

Talán a legnagyobb meglepetésem ez évekből, hogy megtudtam: Magyarország nem keresztény ország. Ez az ország, mely fennen hirdette, hogy ezer éven át "védte a keresztény műveltséget" a barbár Kelettel szemben, igazán nem lett soha kereszténnyé. Szűz Mária országa lényegében kevéssé keresztény, mint a kopt Abesszínia. Természetesen vannak itt keresztény felekezetek, és vannak hithű keresztények is. De a nemzet egésze, nemzeti életének legmélyebb reflexeiben nem keresztény, úgy, mint ahogy egy svéd, dán, finn, angol, francia vagy olasz "keresztény".

A kereszténység két alaptételre épül fel: "Szeresd felebarátod, mint tenmagad" és: "Az én országom nem e világból való." A magyarság ezt a két tételt soha nem tudta igazán szívével megtanulni. Egy dán sem szereti minduntalan és folytonosan felebarátait, mert az emberek undokak; de keresztény országok lakossága a döntő pillanatokban többségében valahogyan keresztényien viselkedik, tehát az emberi szolidaritás, a humánum, a részvét szellemében cselekszik, mint az elmúlt évek nehéz vizsgái megmutatták.

Magyarország a legnehezebb kérdésekben és órákban nem viselkedett keresztényien, önmagával szemben sem, másokkal szemben sem. Nem, akármilyen harsányan bizonygatták is a magyar kereszténységet a különböző társadalmi és felekezeti kurzusok, a magyar társadalommal nem "történt meg" az elmúlt ezer évben az, hogy kereszténnyé legyen, ahogyan ez megtörtént a Nyugat népeivel. Pogány és barbár nép maradtunk.

A kereszténység igen nagy erő. Talán az egyetlen kivezető erő ebből az anarchikus zűrzavarból, amelybe a világ süllyedni látszik. De féltem a kereszténységet az Egyháztól. És féltem a papoktól. Két kereszténységről beszélünk, az Egyház, a papok, és mi, másféle keresztények, akik az egyház és a papok szemében valószínűleg pogányok és eretnekek vagyunk. Én csak olyan kereszténységben hiszek, mely tagadja a nemzeti és a földi hatalmat. Az Egyház és a papok akarják a földi hatalmat; s ezért lehet "sikerük", de igazából erőtlenek.

És ha továbbra is papi iskolára bízzák az ifjúság nevelését, akkor a demokrácia elvesztette minden fejlődési lehetőségét. A szellemi vezetők nagy feladata lenne, hogy a politikától, s mindenféle dogmatizmustól, felekezeti monomániától függetlenül kereszténységre tanítsák ezt a nemzetet, igazi keresztényt neveljenek belőle, miután - ezer év előtt - már megkeresztelték. Egy vallási pátosztól mentes kereszténységre gondolok, tehát a valóságosra. Egy északi vagy nyugati ember rögtön megértené, mire gondolok - a magyar még sokáig képtelen erre. S nem csak a felebaráti szeretet parancsát, nem: a másik nagy keresztény törvényt sem érti. "Az én országom nem e világból való" elképzelhetetlen számára. Csak abban hisz, amit megfoghat, kapzsin, zsugorian, pogányul.

Summa summarum, nem akarok "keresztény demokráciát", melyről bizonyosan tudom, hogy rövidesen nem lenne keresztény, sem demokrata. 

Üdvözlettel,

Márai Sándor

 

 

"A végén mégis mindig mi győztünk"

Március 15-én Orbán Viktorról kiderült, hogy csak fingja van a magyar történelemről.

 

Mi magyarok nagyon büszkék vagyunk történelmünkre. De mivel nem ismerjük, tanulni sem tudunk belőle. Pedig ismerete fontos lenne, hogy ne kövessük el megint ugyanazokat a hibákat. Nemrég Lezsák Sándor és Boross Péter alakította saját elképzeléseihez a múlt történésit. Tegnap az Überführer ebben a mondatban foglalta össze a magyar történelem lényegét:

"Sohasem ment könnyen, de a végén mégis mindig mi győztünk."

Mert "végül csak hazaküldtük a szultánt a janicsárjaival."

Hazaküldtük?
Na mi aztán nem.
Sőt! Mi hívtuk be őket a nyugat ellen.

Az úgy kezdődött, hogy volt egy profi hadseregünk, a Fekete Sereg, de azt Mátyás halála után az ország nagyjai feloszlatták, mert túl drágának találták. Helyette azt találták ki, hogy olyan királyt választanak, akinek másik országa is van, annak segítségével majd megvédjük magunkat a töröktől. Ulászló cseh királyt választották, miközben gondosan kisajátították az állami jövedelmeket, egymással marakodtak, és elhanyagolták az ország védelmét. Jött a Mohácsi vész, ami után a törökök még hazamentek. Viszont odaveszett Ulászló fia, Lajos király.

Két jelölt volt. Az egyik, a nyugat leghatalmasabb fejedelmének, V. Károly Német-római császárnak testvére, Ferdinánd cseh király és osztrák főherceg, aki egyébként egy családi szerződés értelmében örökölte a magyar trónt. A másik, a nemzeti párt jelöltje, Szapolyai János erdélyi vajda, az ország leggazdagabb főura, aki lekéste a mohácsi csatát. Aztán érintetlen seregével végignézte a törökök garázdálkodását. Majd kivonulásuk után elfoglalta Budát, Esztergomot és Székesfehérvárt, ahol egy olyan országgyűléssel, melynek nem volt rá felhatalmazása, királlyá választatta magát. Az egy hónapra rá törvényesen összehívott királyválasztó országgyűlés viszont Ferdinándra szavazott. A polgárháborúban gyengébbnek bizonyuló Szapolyai a szultántól kért segítséget. És a törökök nagyon rendesek voltak. 150 éven át segítettek. Ennek a segítségnek végül egy nagy európai török ellenes koalíció vetett véget.

Aztán "hazaküldtük a Habsburg-császárt a labancaival."

Kicsoda?
Mert Rákóczi nem küldte. Kossuth nem küldte. Deák pláne nem küldte. Se Andrássy, se Tisza pláne nem. Akkor az őszirózsás forradalom? A Nemzeti Tanács? Vagy Károlyi Mihály, akivel elvitették a Trianon balhét? De ha ők sem, akkor ki? Ki küldte haza a labancokat? De talán ez nem is olyan fontos, ha egyszer megint mi győztünk.

Aztán hazaküldtük még "a szovjeteket az elvtársaikkal".

Szép győzelem volt ez is. Korábban koldulni jártunk hozzájuk, aztán mikor már ők sem tudtak adni, mi csődbe mentünk, ők kivonultak.

És "most hazaküldjük Gyuri bácsit is a hálózatával egyetemben."

Uram, irgalmazz! Még egy ilyen orbáni győzelem, és végünk.

 

irrealworld1945cut.jpg

MOCSKOS KAMPÁNY ÜNNEPI KÜLÖNKIADÁS

Petőfi Sándor Füstbe ment terv című versének korai töredéke egy frissen előkerült kéziratból!

Egész uton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

Dobri vécser máminko!

hruzmaria.jpg

SANYARÚ SORSÚ MAGYAR ÁLLAMFÉRFIAK 2

100 éve kezdődött annak az országnak a története amiben élünk. 

100 ÉV KATASZTRÓFA

vezető politikusaink sorsában elmesélve.

 

KIZÁRÓLAG LEGKIVÁLÓBB MAGYAR ÁLLAMFÉRFIAK!

 

gombosszobor.jpg

Gömbös Gyula (Murga, 1886. – München, 1936.)
Miniszterelnök: 1932. október 1. – 1936. október 6.

Gömbös szobrát előbb bepiszkolták, aztán felrobbantották. Rossz szobor volt; szép nagy darab fehér márványból készült, melyet nemesebb célra lehetett volna felhasználni. Ez a szobor jelképezett mindent, ami Magyarországon az elmúlt 25 évben aljas volt, dagályos, kapzsi, hazugan sovén, lelkendezően és fenyegetően öntelt. A fiatal tisztek kik a durvaságot összetévesztették a fegyelemmel, a pökhendi közhivatalnokok, akik világnézeti melldöngetéssel pótolták mindazt, ami műveltségükből és jellemükből hiányzott, a zsákmányt szaglászó, kereszténységet kiáruló kispolgárság: mind e szoborból nyert önbizalmat – írta naplójában Márai Sándor 1944-ben.

Az önmagát tábornokká előléptető százados egy bajorországi klinikán halt meg veseelégtelenségben. Betegségéből kifolyólag erős vizeletszagot árasztott.

 

Imrédy Béla (Budapest, 1891. – Budapest, 1946. )
Miniszterelnök: 1938. május 14. – 1939. február 16.

„Magyar földön magyar életet akarunk élni. Ősi magyar földön új magyar életet. Nem azért állok most itt, hogy mint a kormánynak a feje, kormányprogramot adjak, hanem azért, hogy keressem és felmutassam a gyökeres jobboldali reformpolitika jegyében egyesítő nagy eszmei célkitűzéseket, ezzel elősegítsem ennek az új magyar életnek a megtalálását. Amint eleinket a legendás szarvas vezette új hazába, úgy induljunk a megvilágosító gondolat után, amely a mai új magyar életet jelenti. Magyar testvér, értsd és halljad, mit akarunk: új Magyarországot, nacionalista társadalmat, katonai szellemet, faji öntudatot, fajvédelmet, lelki reformot, tehát keresztény erkölcsöt, társadalmi reformot, tehát a szociális igazság országépítését". Szóval "forradalmat csinálunk, de csodás forradalmat, amelyet a történelemben példaként fognak emlegetni, mint a huszadik század nagy magyar csodáját."

imredyhalalfej.jpg

1945 tavaszán Ausztriába menekült. Amerikaiak elfogták, Magyarországra szállították. 1946. november 23-án a népbíróság első fokon kötél, másodfokon golyó általi halálra ítélte. Mint mondta, későn látta be, hogy meg kellett volna maradnia a bankszakmában.

 

gróf Teleki Pál (Budapest, 1879. – Budapest, 1941. április 3.)
Miniszterelnök: 1920. július 19. – 1921. április 14.
1939. február 16. – 1941. április 3.

Április 1-én a Legfelsőbb Honvédelmi tanács ülésén „bámulatosan világos okfejtéssel” elmagyarázza, miért fogjuk felrúgni a három és fél hónapja megkötött magyar–jugoszláv örökbéke és barátság szerződést. Aztán bizalmasan érdeklődik, mit szólna London, ha a németek oldalán részt vennénk Jugoszlávia feldarabolásában. Hadüzenettel járhat – jön a válasz. Eztán – mint aki egy kaszinóból sétál ki – főbe lőtte magát. Horthy Miklós kormányzónak írt búcsúlevelében a következő szavakkal jellemezte az ország vezetőinek morális állapotát: „Szószegők lettünk – gyávaságból… (...) A nemzet érzi és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! (...) Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.”

Korábban frankhamisítással is foglalkozott, természetesen kizárólag hazafias alapon.

 

Bárdossy László (Szombathely, 1890. – Budapest, 1946.)
Miniszterelnök: 1941. április 3. – 1942. március 9.

Soha ilyen kis nép nem üzent még hetykébben hadat nagyhatalomnak, mint Magyarország a Szovjetnek..." - írja egy svájci újság. Kis nép? A kis nép nem üzent hadat senkinek. Még a nép nevében határozó országgyűlés sem üzent hadat. Egy kis klikk üzent hadat, a nép és az országgyűlés megkérdezése nélkül, néhány vak vagy becsvágyó katona és politikus. A nép megrendülten hallgatott. A fényképen, mely az országgyűlés termét ábrázolja a pillanatban, mikor Bárdossy bejelenti az orosz hadüzenetet, mindenki – a kormánytagok is – lehajtja a fejét – írja Márai.

1945 elején Németországba menekül, beutazási vízumot kap Svájcba, gyűjtőtáborba kerül, visszatoloncolják Németországba, az amerikaiak letartóztatják, október 3-án Budapestre szállítják. Tárgyalása során műveltségben, nyelvtudásban, jogismeretben messze felülmúlja népbíráit. Ahogy miniszterelnöki teljesítményével is messze felülmúl bárkit a magyar történelemben, ugyanis nem egészen egy éves kormányzása alatt sikerült háborúba keverednünk a Szovjetunióval, Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal.

1946 január 8-án a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság részéről közölték a magyar kormánnyal, hogy a nemzeti főtanácsnak arra való döntésére tekintettel, amely Bárdossy László kegyelmi kérvényét elutasította, nem ragaszkodnak ahhoz, hogy Bárdossy Lászlót Jugoszláviának kiadják. Ennek folytán semmi sem áll útjában a Bárdossy László ügyében meghozott jogerős népbírósági ítélet végrehajtásának. Az ítéletet zárt helyen, de a nyilvánosság kizárása nélkül kell végrehajtani - írta a Szabad Nép.

bardossy_kiveg.jpg

 

Kállay Miklós (Nyíregyháza, 1887. – New York, 1967. )
Miniszterelnök: 1942. március 9. – 1944. március 22.

Az ország német megszállását követően a török követségre menekül, innen november közepén kijön, a nyilasok letartóztatják, előbb a mauthauseni, aztán a dachaui koncentrációs táborba viszik. A háború végén Olaszországban szabadul, 1953-ig ott él, majd az Amerikai Egyesült Államokba költözik. Szerencsés ember.

 

Sztójay Döme (Versec, 1883. – Budapest, 1946. )
Miniszterelnök: 1944. március 22. – 1944. augusztus 29.

Shovy Kálmán nyugalmazott altábornagy a Hungária szálló halljában találkozott Sztójayval, "aki akkor még nem volt kinevezve miniszterelnöknek, csak dezignálva. Beszélgettünk, s ő engem megkérdezett, hogy ítélem meg a helyzetet, mi a nézetem. Tudva és ismerve az ő nagy németbarátságát, nem mondtam meg az őszinte véleményem, amely a jövőt illetőleg igen sötét volt, csak mondtam neki, hiszem, hogy a németek ismét felülkerekednek. Sztójay leverten és rezignáltan csak annyit felelt: alig hiszem."

A németek által megszállt ország miniszterelnökét – akinek kormányzása alatt ripsz-ropsz deportálták a vidéki zsidóságot – az oroszok által megszállt ország népbírósága, mint háborús bűnöst halálra ítélte, és kivégezték.

 

Lakatos Géza vezérezredes (Budapest, 1890. – Adelaide, Ausztrália, 1967.)
Miniszterelnök: 1944. augusztus 29. – 1944. október 16.

A kiugrási kísérlet kudarca után német fogság, majd nyilas börtön. 45 tavaszán az oroszok saját autóján viszik el. A kocsit megtartják, őt 46-ban szabadon engedik. 49-ben elveszti nyugdíját és gazdaságát, viszont fővárosi lakást és gyomorfekélyt sikerül szereznie. Kelmefestésből és tankönyvillusztrálásból tartja el családját 51-ig. Egy nyári hajnalon csengetnek. De csak a postás hozta a kitelepítési határozatot. Másnap a Hajdú megyei Egyekre szállítják családjával együtt. Heten laknak egy szobában. Ébresztő hajnal három. Fél óra séta a vasúthoz. Fél óra utazás, majd mezőgazdasági munka délután háromig. Leszázalékolása után kendők, szentképek, imakönyvjelzők, levelezőlapok festésével keresi kenyerét. 53-ban feloldják a kitelepítést, de a fővárosba nem mehetnek vissza, de nem is lenne hova, mert a kitelepítéssel lakásuk elveszett. Érdre költöznek unokatestvéréhez. A rajzolás és festés mellett templomi orgonista. 56-ban belép Nemez és Rostfeldolgozó Háziipari Termelőszövetkezetbe, kendőket és képeslapokat fest. 57-ben havi 500 forint nyugdíjat állapítanak meg neki. 65-ben engedéllyel Ausztráliába utazik 57 óta ott élő lányához, és ott is marad.

 

Horthy Miklós (Kenderes, 1868. – Estoril, Portugália, 1957)
Kormányzó: 1920. március 1. – 1944. október 16.

1944 napsütötte októberében az ilyenkor különösen festői bajor kastélyt, a Hirschbergek ősi fészkét, egy SS-század őrizte diszkréten szögesdróttal körbezárva. A magyar kormányzót és családját várták nagy farkaskutyáikkal vidáman játszadozva. Egyhangúan teltek a napok, a termek kongó ürességét, a szobák rideg csendjét – mint azelőtt oly gyakran – most nem törte meg zongorafutamokkal kevert nevetés. Az éléskamra sem nyújtott vigasztaló látványt. Az őrök inkább csak unatkoztak, várták a ki tudja mi leszt. Olyan volt errefelé minden, mint egy szomorú sóhajtás. Az otthontól távoli első karácsony és a távlat nélküli újesztendő. Vége. 1945 márciusában Himmler kiadta a parancsot, ha a szövetségesek megközelítik az objektumot, a kormányzói családot lőjék agyon. Klein SS-Oberführer inkább eltekint ettől. Mert vége.

horthyarrested.jpg

 

Szálasi Ferenc (Kassa, 1897. – Budapest, 1946.)
Nemzetvezető: 1944. október 16. – 1945. március 28.

Szálasi ezt mondja: "A hungarista hatalomátvétel történelmi óráiban első köszönetemet, Führer, Önnek fejezem ki. Az Ön vezetése alatt harcoljuk ki a nacionalista és a szocialista földgömbelrendeződés kereteiben az európai nagytér belső és nemzetiszocialista közösségen felépülő Európaközösség összhangját és rendszerét." Meg hogy "az új rendszer a nemzet szolgálatában végzi munkáját, a rendszer vezetője önmagát a nemzet első szolgájának tekinti, minden ténykedését a totális nemzet jóléte és életbiztonsága érdekében folytatja."

Márai ezt írja: "Megjelentek azonban a pártszolgálatosok, a társadalom salakjai, az ún. Árpádsávval és karszalaggal karjukon, fegyverrel is tobzódtak. Igazoltattak az utcán, erőszakoskodtak és önkényeskedtek. De megjelentek rövidesen a Nemzeti Számonkérés tagjai, csendőrök nyakukon pléhtáblával. S megkezdődött a terror uralma. Undorító volt."

"A rádióban egy hörgő hangú nyilas szónok Pest elpusztulását ígéri, s követeli a lakosságtól, hogy "ne legyen szentimentális, viselje el mindazt, amit más elpusztított magyar városok lakossága elviselt már". A hang ismerős. Ez az ámokfutó eszelős önkívületi hangja. Ezek az emberek, ezen a hangon, mindaddig üvöltöttek, amíg az ország ide jutott."

Bitófán végezte, majdnem egész kormányával együtt.

 

mklogo1jpg.jpg

SANYARÚ SORSÚ MAGYAR ÁLLAMFÉRFIAK MÉG!

MÁRCIUS 15 MOCSKOS KAMPÁNY KÜLÖNKIADÁS benne Petőfi Sándor
egyik közismert versének korai töredéke egy frissen felfedezett kéziratból!